Előszó
A várossá válás a helyi önkormányzatok, a községek lakói számára mindig felemelkedést jelent és egyben azt a folyamatot is, melynek eredményeként a település már új minőséget jelenít meg gazdaságban, intézményekben, a közösségek szellemiséget kisugárzó erejében.
Örvendetes, hogy a rendszerváltozás után a várossá válási kezdeményezést mindenütt jelentős településfejlesztés kísérte. Elismerésre méltók azok az eredmények, az a mérhető összefogás, amelyet a városok intézményi gyarapodásban, a közműhálózat fejlesztésében és a közösséget formáló civil szervezetek kialakításában elértek.
A várossá válási folyamat nem egy ünnepnaphoz kötött esemény, mert az anyagi és szellemi fejlődés csak önkormányzati, lakossági együttműködéssel, áldozatvállalással hosszú idő alatt teremthető meg. Hisz alig található az új városok között olyan, amely az elmúlt évtizedekben ne szenvedett volna törést fejlődésében az intézményeinek elvesztésével, a beruházásokban mellőzésekkel és közösségeik felszámolásával. Fontos, hogy a magára találás után a fejlődés forrásai belülről teremtődjenek meg, mert a további munkához napjainkban a közösség erejére lehet támaszkodni. Ezért lényeges, hogy a városfejlesztésben a hagyomány és újítás egyensúlyának alakulását a lakossági közvélemény kísérje figyelemmel.
Az új városok számára a cím elnyerése kötelességet is jelent a szomszédos önkormányzatokkal, a lakossággal szemben, amely igényli a város ellátó funkcióinak, intézményeinek folyamatos bővítését, mert a környék településeinek színvonalát elsősorban a legközelebbi kisvárosok fejlesztésével lehet emelni.
Remélem, hogy a most bemutatkozó új városok élnek azokkal az adottságokkal, lehetőségekkel, amelyet a várossá válás nyújtott számukra: őrzik értékeiket, ápolják hagyományaikat és úgy fejlesztik tovább városaikat, hogy minden lakos otthont találjon benne.
Dr. Kónya Imre
Vissza