Új Város 1989/7-12.

Előszó

Kedves Olvasóink!
Korunkat a számos megosztottság ellenére az egységre való törekvés jellemzi. Sokak szívében ott él az a sürgető vágy, hogy hozzájáruljon az egység megvalósulásához a különböző gondolkodású, beállítottságú emberek között. Különösen a fiatalok körében lehetünk tanúi annak, hogy ledőlnek a faji, nemzetiségi, az eltérő kultúrák közötti korlátok. Közelednek egymáshoz a keresztény egyházak, sőt számtalan jelét tapasztalhatjuk a nagy világvallások egymással való mind szorosabb kapcsolatának. Nagyobb megértés, sőt együttműködés tapasztalható hívők és nem hívők között.
Sokunkban felmerül azonban a kérdés, hogy milyen is az a tartós, igazi egység, amire mindannyian kimondatlanul is vágyunk? Valójában ez az a program melynek megvalósulását Jézus halála előtt az Atyától kérte (vö. Jn 17,21). Tanítványai számára pedig megmutatta azt az életformát, a kölcsönös szeretetet, mely lehetővé teszi az egység létrejöttét.
Ez volt Chiara Lubich felfedezése a második világháború során, ez az általa alapított Fokoláre lelkiség immár az egész világra kiterjedő tapasztalata.
Lapunk, az Új Város kifejezője szeretne lenni, építője ennek az egységnek, az "Új Városnak", azaz Isten országának a földön.
Több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg az első "Új Város" folyóirat, az olasz Cittá nuova, melynek első számában Chiara Lubich így ír: "Ez a lap mindenkihez szól, aki szereti Isten és megvan benne a jószándék, hogy szolgálja Őt az emberiségben... Szeretnénk bemutatni, hogy mennyi új kezdeményezés van a földön, mely az egység felé mutat, ...hogy ez mindannyiunk közös kincsévé váljon. ...Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az emberiség egyetlen családdá váljon, hogy minden lélekben fölragyogjon Jézus új parancsolata, lángra gyúljon a szeretet forradalma".
Ezt az első számot szeretnénk a Fokoláre lelkiség bemutatásának szentelni, Chiara Lubich egy beszédével, amelyet erről a témáról a rendi generálisoknak tartott. Vissza