Előszó
Ez a könyv három vármegyét megjárt község legnagyobb termelőüzemének és tagjainak, ma már történelemként megélt viszontagságos és sikeres éveit fonja csokorba. Békéssámson mindig megye széli település volt, nem épült meg az Orosházát Makóval összekötő út, a Hódmezővásárhellyel összekötő út is csak 1965-ben, a kisvasút is rövid életű volt. Ipar nem volt a községben és ezt a halmozott hátrányt a mai napig nem tudta pótolni a település. 40 év alatt a lakosság fele elhagyta Sámsont és az azt ölelő tanyákat, új munkát, megélhetést kerestek.
Akik itt maradtak a szövetkezetben, a nehezebb utat választották, de éltette őket a község és a föld szeretete, amit apáik ültettek el bennük. Ők mindennap láthatják a 250 éves Török hidat, a 100 éves háromszintes magtárt, tavasszal a kétsorban futó virágzó gesztenyefasoros főutcát. 1949. augusztus 20-án, a 40 évvel ezelőtt a nyomorúság és a remény kapcsolta egybe az alapítók kezeit, amikor megalakították a Vörös Csillag termelőszövetkezetet. Barázdákkal, emberi sorsokkal írodott ez a történelem. Voltak benne sikeres időszakok, de voltak tragikus sorsfordulók.
Szorgalmas emberek lakják-e falut, de a háború előtt és utána sem jutott ki a jólét, a sámsoni embereknek, pedig munkájukkal már régen rászolgáltak volna. A ma belépő tsz-tagok mit sem tudnak arról a göröngyös útról, amit nyugdíjas tagjaink megéltek. Nagy út volt ez, a kiskaszától a dominátor kombájnig, a tintaceruzától a számítógépig. Sietni kellett már a könyv megírásával, mert egyre kevesebben vannak azok, akik hitelességgel feltudják idézni a történelmi eseményeket. Emléknek szánjuk ezt a könyvet, mindenkit nem tudtunk megszólaltatni benne, de talán, ki-ki talál olyan részt benne, amit ő maga személyesen élt át.
Az évforduló alkalmából köszönetemet fejezem ki azoknak, akik nem élhették meg a napot, nyugdíjas és aktív tagjainknak, akik egyénenként sok-sok téglát leraktak ahhoz, hogy modern nagyüzemi gazdaság jöjjön létre Békéssámsonban.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal