Új Universum I.

Előszó

Részlet a könyvből:
Negyven évvel ezelőtt szenvedélyes ellenmondást keltett egy fiatal holland orvosnak, Eijkmannak az az állítása, hogy a trópusok alatt pusztító beri-beri betegség oka az, hogy a táplálékból hiányzik valami, ami ott már rendes körülmények között is csak parányi mennyiségben van jelen. Senki sem tudta megérteni, hogy valami olyantól betegedhessék meg az ember, amit nem is evett. Ezeket az új misztikus anyagokat, melyek táplálékunkban csak igen kis mennyiségben vannak jelen, de ennek ellenére hiányuk mégis az életerő elapadásához, halálhoz vezet, elnevezték vitaminoknak, a vita szócskával akarván kiemelni valamiképpen azt, hogy ez anyagok szoros összefüggésben állanak a titokzatos életerővel.
A vitaminok körül való csata füstjét azóta elfújta az idő szele és vele együtt elfújta azt a miszticizmust is, amely a vitaminokat körülvette. Ma már többféle vitamin áll egy sorban a többi vegyszerekkel kristályos por alakjában a biokémikus polcán, sőt van ezek között a vitaminok között már kettő, amelyet gyári nagyüzemben szintetikus, mesterséges úton állít olcsón elő a kémiai ipar.
Az utolsó évtizedben a vitaminkutatás terén haladás főleg három irányban volt észlelhető : megértettük a vitaminok lényegét, többet ismertünk meg közülük és jobban tanultuk meg, miként használhatjuk fel őket egészségünk támogatására. Tárgyaljuk ezeket a pontokat külön-külön.
Hogy a vitaminok lényegét jól megértsük, három dolgot kell szem előtt tartanunk. Elsőbben is azt, hogy a sejtjeinket felépítő ezernyi anyag között sok olyan is van, amely annak ellenére, hogy csak kis mennyiségben van jelen, az életet vivő vegyi folyamatokban mégis fontos szerepet játszik. A másik dolog, amelyet észben kell tartanunk, az, hogy nincsen különbség lényegében állati és növényi sejt között és ezek az életfontosságú, kis mennyiségben jelenlevő anyagok azonosak vagy közeli rokonok az állati és növényi sejtekben. Harmadszor pedig azt kell tudnunk, hogy a természetben elvész mindaz, amire szükség nincs : felesleges luxust az élő szervezet nem ismer.
E szempontokkal felfegyverkezve keressük fel most ősapánkat az őserdő rengetegében. Az őserdő ezernyi bogyóján, gyümölcsén, gyökerén élve, bőven jutnak ősapáink szervezetébe ezek az életfontosságú anyagok, amelyek egyaránt fontosak az elfogyasztott növényi sejtnek, mint az ezeket elfogyasztó ősünknek. A megevett növényi sejtek életfontosságú anyagai átlépnek az őket elfogyasztó ősünk sejtjeibe s ott folytatják működésüket. Vissza