Fülszöveg
Részben már történelemmé szilárdult, de részben még nagyon is elevenen élő történelmi-politikai emléket idéz fel Nógrádi Sándor új visszaemlékezése. A néhány évvel ezelőtt megjelent "Emlékeimből" c. önéletírás a szerző ifjúkorát, emigrációs politikai pályáját, partizán-élményeit elevenítette fel. Jelen kötetben tovább viszi az események fonalát, de részben vissza is kanyarodik az emigrációs évekre.
A könyv első lapjai az 1944 végi debreceni újjáéledés hangulatába viszi az olvasót. A szerző innen rövidesen Észak-Magyarország centrumába, Miskolcra kerül. Mint az ottani területi pártbizottság titkára kezdi meg hazai politikai és közéleti tevékenységét. Az 1945-ös választások után új feladatra szólítja a párt; az Iparügyi Minisztérium államtitkáraként a széncsata frontjára kerül, arra a frontra, ahol 1945 végén és 1946 első hónapjaiban kétségkívül a lét vagy nem lét kérdése dőlt el. További fontos párt- és állami megbízások után a hadsereg átszervezése kapcsán politikai főcsoportfőnöki...
Tovább
Fülszöveg
Részben már történelemmé szilárdult, de részben még nagyon is elevenen élő történelmi-politikai emléket idéz fel Nógrádi Sándor új visszaemlékezése. A néhány évvel ezelőtt megjelent "Emlékeimből" c. önéletírás a szerző ifjúkorát, emigrációs politikai pályáját, partizán-élményeit elevenítette fel. Jelen kötetben tovább viszi az események fonalát, de részben vissza is kanyarodik az emigrációs évekre.
A könyv első lapjai az 1944 végi debreceni újjáéledés hangulatába viszi az olvasót. A szerző innen rövidesen Észak-Magyarország centrumába, Miskolcra kerül. Mint az ottani területi pártbizottság titkára kezdi meg hazai politikai és közéleti tevékenységét. Az 1945-ös választások után új feladatra szólítja a párt; az Iparügyi Minisztérium államtitkáraként a széncsata frontjára kerül, arra a frontra, ahol 1945 végén és 1946 első hónapjaiban kétségkívül a lét vagy nem lét kérdése dőlt el. További fontos párt- és állami megbízások után a hadsereg átszervezése kapcsán politikai főcsoportfőnöki minőségben a honvédelmi miniszter első helyettese lesz.
A szerző mindvégig tagja a párt Központi Vezetőségének. Személyesen, még az emigrációból jól ismeri azokat az embereket, akik a fordulat éve, 1948 után egyre kevésbé hallják meg egykori harcostársaik, elvtársaik és a tömegek szavát. A könyv lapjain feltárultak azok az évek, események, melyekre nemcsak a szocializmus építésének pátosza, hanem a személyi kultusz jelenségei is rányomták bélyegüket. Nógrádi Sándor jelen írásában jellemzi Rákosi Mátyást, Gerő Ernőt, Farkas Mihályt, Nagy Imrét, személyi tulajdonságaikat, és ezzel - a szubjektum oldaláról - fontos magyarázatokkal szolgál a tapasztalt hibákra, torzulásokra, majd az 1953-1956-os, e hibák kijavítása körüli huzavonára. A könyv az 1956-os ellenforradalom leverésével, a konszolidáció első lépéseivel, illetőleg az azóta megtett út summázásával zárul.
Nógrádi Sándor könyve érdekes és tanulságos olvasmány mindenki számára, akinek a szocializmus ügye drága.
Vissza