Új szenzibilitás IV.

Előszó

Immár negyedszer, s ezúttal utoljára rendezzük meg az „Új szenzibilitás" kiállítást. Az 1981-ben indult kiállítássorozat legfőbb célkitűzése az volt, hogy a hazai művészetben kialakulóban lévő legfrissebb tendenciákat, az analitikus, szerkezetelvű, konceptuális és expanzionista művészeti jelenségek utáni újszubjektivista törekvéseket tárja a közönség elé, s egyúttal megkísérelje megfogalmazni az új művészi magatartás szemléleti alapjait. Célunk volt továbbá az is, hogy az „új szenzibilitás", „radikális eklektika", „heftige Malerei", „szubjektív historizmus" megnyilatkozásainak fényében ; újrafogalmazzuk a magyar képzőművészet viszonyát az egyetemes művészethez. Az „Új szenzibilitás" kiállítások s kezdettől fogva törekedtek arra is, hogy a legfiatalabb művészgeneráció képviselőinek munkáit együtt mutassák be a középnemzedék alkotóinak műveivel, figyelmen kívül hagyva a hetvenes években kialakult nemzedéki csoportosulások kereteit.
A kétévenként megrendezett ,,Új szenzibilitás" kiállítások elsőként dolgozták fel a hazai művészetben felszínre törő újszubjektivista és transzavantgarde áramlatokat. Ugyanakkor más tematikus és tendenciakiállítások számára is szempontokat, javaslatokat adtak, így pl. a budapesti Fészek Galéria 1984-es „Kép '84" című kiállításának résztvevői nagymértékben az ,,Új szenzibilitás" kiállítások állandó szereplői közül kerültek ki. Az 1984-es „Frissen festve - A magyar festészet új hulláma" című kiállítás törzsanyagát, az 1985-ös „Pillanatkép - Magyar festők három generációja" című tárlat képeinek legnagyobb részét, illetve az 1986-os „EKLEKTIKA '85" című kiállítás anyagának döntő többségét ugyancsak az „Új szenzibilitás" kiállítássorozaton résztvevő művészek munkái szolgáltatták. Az 1981-ben, 1983-ban, 1985-ben és 1987-ben megrendezésre kerülő „Új szenzibilitás" kiállítások a fentebb felsorolt kollektív tematikus és tendenciakiállításokkal együtt, több mint fél évtizeden keresztül, évről-évre nyomon követték és bemutatták a magyarországi újszubjektivista és transzavantgarde művészet alakulását, szemléleti és stiláris módosulását, fokozódó differenciálódását. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy számos fiatal művésznek az „Új szenzibilitás" kiállítások jelentették az első bemutatkozás lehetőségét, mégpedig az idősebb, ismertebb művészek társaságában, s ez sokuk számára nagymértékben megkönnyítette az indulás nehéz időszakát. Vissza