Új médiumok a társadalomban

Előszó

Új médiumok, új kommunikációs technikák, új nyelv, „maga a negyedik dimenzió" - az elnevezések lehetnek elméletiek vagy részletezők, filozofikusak vagy köznapiak. Maga a jelenség azonban egyre inkább része az egyén, a közösségek és a társadalom hétköznapjainak, fejlesztési tervekben alapvető tényezőként szerepel, meghatározó eleme annak a jövőképnek, amelyet „információs társadalom" néven emlegetünk.
Az új médiumokat már jó ideje nem tekinthetjük úgy, mint a távközlés vagy a kommunikációs technika egyedüli termékeit. Igaz ez még akkor is, ha a technika fejlődése a már meglévő termékeket folyamatosan korszerűbbekre cseréli és ha az alkalmazkodás a társadalom egyre újabb területeire terjed ki.
Az új médiumok - maradjunk ennél a kifejezésnél - ma a helyüket keresik a társadalomban. A technika kínálta lehetőségek ugyanis nem mindig és nem mindenben egyeznek meg a társadalmi igényekkel és az alkalmazási feltételekkel. Vannak területek, amelyeken az új médiumok viharos gyorsasággal és átütő sikerrel hódítanak, máshol viszont hosszú évek után is csak látszateredményeket képesek felmutatni. A beilleszkedés mértéke és módja is a világ különböző részein különbözőképpen ment illetve megy végbe. A harmonikus fejlődésre, amely egyértelműen az információs társadalomba vezet, egyik ország sem adhat általánosan használható receptet. A társadalom általános fejlettsége, ezen belül különösen a távközlési és kommunikációs ipar, valamint az infrastruktúra éppen úgy része ennek a fejlődésnek, mint a rádiós és televíziós kultúra színvonala, vagy az exportálható műsorok mennyisége. De nagyban befolyásolja az egyes országok földrajzi helyzete és kiterjedése, az ország beszélt nyelvének nemzetközi elterjedtsége és számos egyéb tényező. A felsorolás egymástól látszólag távoleső elemei is arra figyelmeztetnek, hogy az új médiumok fejlesztése a legkomplexebb tevékenységek egyike - mind a kialakításhoz szükséges feltételeket, mind a kiváltott hatásokat tekintve. Vissza