Előszó
Ezzel a számmal, mely 1988 nyárutóján került nyomdába, 1978 koranyarán indult sorozatunk tizenegyedik életévébe lép. Fennállásának első tíz éve alatt a „Magyar Füzetek" húsz számmal jelentkezett...
Tovább
Előszó
Ezzel a számmal, mely 1988 nyárutóján került nyomdába, 1978 koranyarán indult sorozatunk tizenegyedik életévébe lép. Fennállásának első tíz éve alatt a „Magyar Füzetek" húsz számmal jelentkezett (voltaképpen tizenhéttel, mert a húszból három, ezt a mostanit is ideértve; „kettős szám 9 volt). Ezt az évenkénti két; folyóiratszerű számot azonban még húsz könyvszerű is kiegészítette: 11 a „.Magyar Füzetek Könyvei sorozatban és 9 azokban a „történelmi adalékokban, amelyeket Király Béla tengerentúli egyesületével adunk ki közösen. A részletes listát a hátsó fedőlapon találja meg a szíves olvasó.
Sorozatunk egy olyan időszakban indult, amikor a magyarországi politikai-társadalmi gondolkodásra még súlyos cenzúra nehezedett. Ezért adtuk magunknak feladatul, hogy a szabad magyar gondolkodás „archívuma" leszünk, így „szembesítjük" egymással a jelenkori demokratikus gondolkodás különböző magyar és szomszédországbeli áramlatait. Hogy ez mennyire sikerült, azt másoknak kell megítélniük. De tény, hogy az elmúlt évtizedben a magyar politikai-szellemi élet megkezdte a demokratikus Európához való vissza-felzárkózását, s ebben talán nekünk is volt valamennyi részünk. Ez a 19/20-as szám annyiban tér el az eddigi tradíciótól, hogy szinte nem néz kifelé, sem a mélybe, hanem teljes egészében azokra a folyamatokra összpontosítja figyelmét, amelyek Magyarországon jelenleg végbemennek. Vagyis, szükségképpen, kevésbé időtálló ez az évfordulós szám, mint az összes eddigiek. De ez a mi kis hazánk sorsfordulón áll, s ezért úgy véltük, helyénvaló, ha - kivételesen - nem tartós szellemi táplálékot adunk, hanem ezt dokumentáljuk és kommentáljuk.
Az óvatosság azt követeli, ne tegyünk ígéretet a következő évtizedre, - meg szűkebb „hatáskörünkön" belül sem. De annyi bizonyos, hogy az új magyar szellemi felszabadulás még csak a kezdetén tart. Tehát folytatni kell, addig is, amíg egy új, jobb, szerencsésebb nemzedék át nem veszi a stafétabotot...
Vissza