Uj Magyar Foto 1949. szeptember

Előszó

KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT!
Négy évvel a háború befejezése után joggal merült fel minden oldalról - úgy a hivatásos, mint az amatőr fényképészek részéről - az az óhaj, hogy a szocializmus szelleme vezesse a magyar fényképészeket, megkönnyítve az utat a realista fotóművészet felé. Az irány adva van. Az út nem nehéz, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar kiállító fényképészek között szépszámmal voltak találhatók mára múltban is a realizmus hirdetői, bár az elmúlt rendszer alatt ezek nagyrésze határainkon túlra kényszerült.
A fényképezés, ipari vonatkozásától eltekintve a jobbmódúak, a felső tízezer, a középosztály szórakozása volt. Kötelességünk ezt a hétvégi kedvtelést tömegsporttá, illetve tömegszórakozássá fejleszteni. E célból tervbe vettük tanfolyamok és az egyes üzemekben megalakult fényképező-szakosztályokban kezdők és haladók részére oktató előadások tartását, vasárnapi fotókirándulások szervezését, majd a fényképezés technikai részének oktatását, hogy a felvételeket házilag kidolgozva, a fényképezést olcsóbbá tegyük. Meghirdetjük pályázatainkat, melyeken a legjobb képek díjazásban részesülnek.
Ma már nem probléma a fényképezés. A váci Forte-gyár olcsó fényképezőgépét minden dolgozó meg tudja venni. Lemezei, tekercsfilmjei és papírgyártmányai sokféle felülettel, bőségesen állnak rendelkezésünkre s mindezeket magyar mérnökök vezetésével és találékonyságával magyar munkások készítik. Még emlékezetünkben vannak az inflációs idők, mikor lejárt filmekre és már-már szürkülő papírokra kellett dolgozni. E téren óriási előnyben vagyunk szomszédainkkal szemben. Lapunkkal tanítani akarjuk a magyar fényképezőket. Mindenkinek szívesen állunk rendelkezésére őszinte tanácsainkkal s ugyanúgy szívesen vesszük segítőkezét azoknak a fényképezőknek, akiknek a mieinkkel azonos céljaik vannak. Vissza