Új magyar föld képes nagy naptára 1947.

Előszó

Egy esztendeje már, hogy lapunk, az »Új Magyar Föld« megjelent. Egy évvel ezelőtt kis terjedelemben, rossz papíron indultak az első példányok a magyar falvakba s parasztságunk bizony tétova kézzel nyúlt utána. Minek ez az újság? - kérdezhették magukan, - amikor nincsen iga, nincsen vetőmag, csupán gond van, keserűség és szegénység. És akik így gondolkodtak, azoknak akkor igazuk volt, nem is próbáltuk nekik megmagyarázni azt, amit magunknak is csak a messzi jövendő mutatott, hogy mégsem vagyunk szegények, mert a magyar földdel olyan örökséghez jutottunk, amelyen új világot építhetünk fel magunknak. Ezért indítottuk el az Új Magyar Föld-et - szinte a semmiből - s vele útra keltek a szerény tanácsok, mert erősen hittük azt, hogy a mezőgazdasági műveltség útja az egyetlen út a magyar boldogulás felé. Hittünk a betű csodatevő erejében s csökönyös elszántsággal egyre csak azt ismételgettük: ez a föld nem hagyja cserben a magyar parasztságot, csupán meg kell keresnünk azt a fegyvert, amellyel legyőzhetjük. Ez a fegyver ma már szinte az országban parasztok ezreinek a kezében van, s ezek a parasztok akként dolgoznak a földeken, hogy egyik kezük az eke szarvát markolja, a másik pedig jelképesen könyvet tart és ma már ezek a parasztok szinte tudományos pontossággal, okszerűen művelik a földet, mert ismerik már a talajmunkálatok jelentőségét, a trágya óriási fontosságát, meg az állattartás tudományát, s így bizonyos, hogy a mezőgazdasági ismeretek elterjedésének köszönhetjük azt is, hogy a felosztott nagybirtokok helyén ma már paraszti kisgazdaságok ezrein zöldel az őszi vetés.
A paraszti szorgalom mellett ebben a nagy eredményben a betű és a gondolat erejét ünnepeljük és így egy kicsit lapunknak az »Új Magyar Föld«-nek győzelmét is s azért úgy véljük, hogy további sikerek felé segíthetjük olvasóinkat, amikor egyéves küzdelmeink után most lapunk mellé az »Új Magyar Föld Képes Nagy Naptárát« is útraindítjuk. Nem a régi idők kalendáriumát, babonás álmoskönyvét küldjük el a magyar falvakba, mert mi nem a mennybolt ködös jeleiben, hanem egyedül a becsületes munkában hiszünk. Ehhez a munkához adunk Naptárunkban is néhány tanácsot, szerényen, de jóindulatúan s abban a szent meggyőződésben, hogy tanácsainkkal a küszködő magyar parasztságnak lehetünk segítségére. Vissza