Uj magyar festészet

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
"Kelet-Nyugat határmesgyéjén a magyarság élete állandó pusztulás, építés, újrakezdés. Városaink, falvaink keletkeznek, virágoznak és tünnek el nyomtalanul. Csupán az ország peremén, pár épen maradt város tanúskodik és a levéltárak sárgult pergamenjei, hogy mennyi gazdagság ment veszendőbe, minő újból és újból felvirágzó kultúra semmisült meg az évezredes, tatár-török-német dúlás tüzében. Középkori kultúránk rom és töredék, kettétört tudás és megszakadt hagyomány. Ez a háttere újrainduló festészetünknek - ez a vérrel itatott, hamuval borított televény, amelyből mégis alig száz év alatt képzőművészetünknek mai gazdagsága kiteljesedett.
De a kezdet nehéz volt. A XVII., XVIII. század a magyar szellem fejlődésének legküzdelmesebb korszaka. A Habsburg-birodalom teljhatalma reánk terült. Kiszívta anyagi erőnket és gondosan ügyelt, hogy az amúgy is fáradt nép szellemi újjászületése meg ne indulhasson. Bécs a központ. Onnan áramlik a hivatalnok, az építész, a szobrász, a festő. A főurak, főpapok velük terveztetik újjáépülő palotáikat, kastélyaikat, velük festetik ki templomaikat. A barokk, a rokokó, a klasszicizmus az ő révükön jut el hozzánk és teremt egy gyökértelen provinciális kultúrát, mert a lázas birodalmi szervezkedés, építés, a kivérzett elsorvadt kultúrájú magyarságot csupán a felületében érinti. Lerakódik reá, mint külső máz, amelyet kénytelen tűrni, de amit figyel, amelyből tanul is. Az oklevelek szerződések egyre több magyar nevet dobnak felszínre, faszobrászokat, kőfaragókat, festőket, iparosokat, akik mint segédek dolgoznak a neves külföldi mesterek mellett. Ekkor ez a magyar tehetségek egyetlen iskolája, és szerény kenyere egyúttal. Vissza