Új lehetőségek az alkoholizmus megfékezésére

Előszó

Nem véletlen, hogy épp a Valóság társadalompolitikai fórumán kérünk most szót. A mai magyar valóságot elemzőn figyelő (és formáló) sokféle szakembert egyidejűleg szeretnők tájékoztatni és vitára késztetni egyik közös társadalmi gondunkról, a terjedő alkoholizmusról. A téma "örökzöld". Nap mint nap találkozunk vele, olykor a komikus, bár többnyire a tragikus oldalával; és nemcsak szóban, képben vagy írásban, hanem eleven tapasztalatként mindenekelőtt. Akarjuk, nem akarjuk - beleütközünk.
Gánti Tibor emlékezetes cikkére utalva, "Gondolkozzunk együtt!" hát - közös tennivalóinkról.
A Valóság egymást követő évfolyamai gazdag tárházát jelentik a témába vágó észrevételeknek, figyelmeztetéseknek, javaslatoknak. Hivatkozhatnánk akár Levendel (47), akár Tariska (72) mélyenszántó, gondolatébresztő tanulmányaira is. Dolgozatunk címe azonban - némiképp szerénytelenül - valami újfajta, merőben eredeti megközelítést sejtet, holott vállalkozásunk a korábbi elemzések eredményeire támaszkodik. Az új lehetőségek, amelyek ismertetésére sort kerítünk, egy 1977 őszén megjelent fontos kormányhatározat egyenes következményei. E dokumentum szabja meg mondandónk irányát, kereteit és időszerűségét, állításait és kérdőjeleit egyaránt. Mivel pedig a határozat nyilván hosszas kollektív előkészítő munka eredménye, szerénytelenségünk csak látszólagos.
Tanulmányunk az elmondottak ellenére sem emlékeztet majd valamiféle "hivatalos kommüniké"-re. Vissza