Új könyv az ifjúságnak

Előszó

A nagy örvénylésből kikerült, de még mindig imbolygó világ egyik legnagyobb problémája az ifjúság. Világjelenséggé lett a törekvés, amely ennek a problémának a megoldását tűzi ki célul. írók, tudósok, tanférfiak, szociálpolitikusok, államok és városok, újságok és egyesületek foglalkoznak a kérdéssel, hogy az ifjúságnak, amely a háborúban, az azzal kapcsolatos borzalmakban, a háborút követő nehéz esztendőkben, a háború reflexeként mutatkozó szociális jelenségekben súlyos lelki sérüléseket kapott, miképpen mutassanak kivezető utat a jövő felé, Az ifjúságnak, amely nem tudja, merre menjen, hová csatlakozzék, mit higyjen és mit ne higyjen, hogy visszanyerje öntudatát és megszerezze az előrejutás feltételeit.
Egyesületek alakulnak az ifjúsági probléma megoldására, nemzetközi szövetségek kerítik napirendjükre a kérdést, világlapok cikkeznek róla, pályakérdések kitűzésével várják a feleletet, sőt itt-ott maga az ifjúság is sorompóba száll önmaga érdekében. S ebben az aggodalommal teli, megoldást kereső világáramlatban legelöl jár Svájc, ahol - az ősi demokrácia szabadlevegős földjén - talán legkisebb a hiba az új generáció körül, de ahol nemes önzetlenséggel a legyőzött országok ifjúságválságára keresik a gyógyító írt. „A világ harca az ifjúság lelkiségéért" címmel cikkezik Svájc egyik jelentős napilapja és megállapítja, hogy az a rombolás, amit a háború szellemlelkiségi téren végzett, elsősorban a serdülő ifjúságot és a felnőtt generáció legifjabb korosztályait sújtotta az egész világon, de mindenekelőtt a legyőzött országokban... És ez az általános helyzet gondolkozóba ejt, mert ők a jövő hordozói. Nagyszerű feleletet ad az aggodalmakra egy egyszerű, fiatal gyári gyakornok, aki Zürich városának «Az ifjúság és az állam» című pályakérdésére kijelenti, hogy nem engedhető meg, hogy az ország várható fejlődési folyamatának az ifjúság csupán tanuja legyen. Vissza