Új jelenségek a szovjet irodalomban

Előszó

Részlet a könyvből:
"Könyvtáraink polcaira alighanem ritkábban kerül szovjet könyv, mint tíz esztendővel ezelőtt - éjjeliszekrényünkre, aktatáskánkba viszont egyre gyakrabban. Ami az újságok, távirati irodák szárazabb, praktikusabb fogalmazásában úgy is mondható: csökkentek a szovjet könyvek fordításának, kiadásának mennyiségi mutatószámai, viszont megnövekedett olvasottságuk, valódi népszerűségük. A szürkébb munkák, a világirodalmi mércét nem álló regények, versek ma már nem homályosítják el kitűnő társaikat, az olvasó a modern világirodalom egyik legérdekesebb területének végre legjavát kapja kezébe. A szovjet könyvek szemünkben többet s kevesebbet is jelentettek, mint irodalmat: híradásként szolgáltak a világ bennünket legjobban foglalkoztató társadalmáról, s tényközlő érdekességük mellett olykor éppen művészi természetük szorult háttérbe a válogatásnál. A szovjet élet iránti érdeklődésből fakadó jószándék azonban visszájára fordult az irodalmi népszerűsítő munkában, nem vonzotta, hanem - valljuk meg nyíltan - olykor kiábrándította az olvasókat: könyvtárosok, könyveladók hosszú évekig panaszolták: "Nem megy a szovjet könyv". A könyveknek ugyanis nem a tényekkel, a valóság adataival kellett volna megismertetniük bennünket, hanem az emberekkel, e valóság építőivel és lakóival, nem a mindennapok gazdaságával, hanem a gazdaságot teremtő, munkáló emberek lelkivilágával, nem társadalmi események és mozgalmak krónikájával, hanem az azokat formáló, bennük résztvevő munkások, parasztok, értelmiségiek érzéseivel, gondolataival, gondjaival. Gyakran ünnepi műsorok egyszerű illusztrációját kutattuk egy-egy versben, termelési mozgalmak kiskátéját kerestük némelyik regényben. (Hadd álljon itt erre legalább egyetlen példa: Ribakov "Sofőrök" című regényének még a címét is így változtattuk el a magyar fordításban egy aktuális versenymozgalom jelszavára utalva: "Százezer kilométer".)" Vissza