Új Írás 1973. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet:
Juhász Ferenc
Petőfi Sándor tisztasága és hűsége
A Szent gyújtogató
Mi volna a föladat szebb, megtisztítóbb, mámort nagyobbat adóbb, a továbbéletre, a mindig-életre buzdítóbb, gyönyörűségesebb és kegyetlenebb, a szív szenvedő, eleven rostjait égetőbb, bűneink rothadékkal telt odavait kiégetőbb, vad esendőségünk és gyermeki gyöngeségünk buja és édes tenyészetét piros lázával jobban mámorító, tűzvész-tombolásával boldogabban gazdagító, mint szólni e fekete csodaszarvas-fiú, e füstölgő vérpettyekkel behintett arcú, alvadék vérozsdával bemocskolt-szakállú drága kölyök-férfi, e lángok, tüzek, parázslások, izzások, remények, hitek és meg-nem-adások örvénylő arany-förgetegével átszőtt testű, gyászok, halálok, futások, veszteségek, véres megadások és lehetetlen fekete megaláztatások gyász-örvényével beszőtt életű férfi-kölyök verseinek kéziratairól, módszeres, gyöngéd, csipkézete szálkás vadonával lángoló és mégis különlegesen fegyelmezett keze-írásának hurkolatairól, kacsairól, nagyívű bajus-lengeséről, kék sütökös-uszály lengéséről és tintacsipke-lobogásáról, csillagos tinta-sarkantyú ágaskodásáról, gyönyörű hosszúkás pettyezett tintakéve-farokzászlójú és tinta-horgolás-sörényű csődör-futárásól szólni, e lángoló fegyelemről és kemény, hosszúkás, gyémánt-nehéz és mégis fehér füstszálkaörvénylés-könnyű lángolásáról: Petőfi Sándor, a csillag-Sándor, a tűzvész-Sándor, a hóviharok-fehér-ős-futása-Sándor, a darazsak-szívalakú-kristálysírkő-szeme-szívű Sándor, a bércek-havas oldalán-halála-gyásolván-ügető-Sándor, a hetyke-léptű-lila-bogáncs szakállú-Sándor, a dögvész-tekintetű-Sándor, a pacsírtaszó-Sándor, a bércek-havas-oldalán-halála-gyászlován-ügető-Sándror Vissza