Uj Idők 1941. október 5.

Előszó

Részlet:

A család válsága nyár derekán robbant ki: a családfő, Tóváry Imre, az országos hírű elme- és idegorvos, július közepén tudta meg, amit felesége, egy jámbor, férjétől mélyen és titokban rettegő, egyszerű asszony már jóidé
je
gyanított. A titok értelme annyi volt, hogy egyetlen leányuk, Irén, halálosan szerelmes a helybeli színház drámai hősébe, egy már nem egészen fiatal, Lendvay Tódor nevű, vidéken sok sikert aratott jellemszínészbe.
A titkot az apa a színésztől tudta meg, s felháborító sértésnek érezte. A valóságban mindössze az történt, hogy a jó nemesi, kisbirtokos családból származó, negyvenötéves, családi kapcsolatai révén nem egészen vagyontalan, s vidéki színpadoknál tűrhetően fizetett és keresett jellemszínész egy napon fekete ruhában, az elfogódottságtól lúdbőrző háttal és dadogva, megjelent a vidéki egyetemi tanár házában, bemutatkozott az apának, ismertette családi és vagyoni körülményeit, szerényen célzott arra is, hogy torkig van a színészettel és szívesen hazamenne ősei szerény, kétszázholdas birtokára gazdálkodni, ha elnyerhetné Irénke kezét. A leány nem volt már fiatal, harminc felé járt és elhízott. Szerelmük a vidéki korzón kezdődött, kézszorításokkal, titkos levélkékkel, ártatlan érsekkerti találkákkal. A kövér, fonnyadt úrileány őszintén megtetszett az öregedő jellemszínésznek, aki torkig volt már a vidéki fogadók főztj ével és a színészet gyanús görögtüzének lobogásával: a válság éveiben kitört rajta a vidéki úriember minden egyszerű hajlama, s hazavágyott az apró birtokra, ahonnan huszonöt év előtt, romantikus körülmények között, elindult a színpadi világ meghódítására. Az öregedő férfi és a fonnyadó leány tökéletesen megértették egymást.
Tóváry természetesen kidobta a színészt, s a család életének égboltja e pillanattól elborult. Irén, hosszú szóváltások és könnyes jelenetek után, szokatlan és váratlan makacssággal ragaszkodott választottjához. Tóváry kijelentette, hogy minden színész kalandor. Állítását nem tudta semmivel indokolni, s ezért rendkívül megharagudott. Utoljára húsz évvel ezelőtt járt színházban, akkor is Lear királyt látta, olyan színészek előadásában, kiknek nevét már elfelejtette.

Vissza