Uj Idők 1939. március 19.

Előszó

Meg szeretném ismertetni ifjabb olvasóimat egy férfival, aki a maga idejében sokat beszéltetett magáról és akihez hasonló nem fog többé teremni a megváltozott éghajlatií társadalmunkban. Báró Aczél Béláról lesz szó. Az Országos Kaszinóban Wekerle Sándor csinálta az időjárást, míg egy nap meg nem jelent Aczél és hihetetlen energiával magához nem ragadta az iigyek intézését. Mind ezidei«

a Nemzeti Kaszinóban tanyázott, iigylátszik azonban, ott nem tudott kedve szerint érvényesülni. A Nemzetiben Károlyi Pista gróf. (ő maga mindig Pistának írta a nevét!) és Batthyány Elemér gróf osztoztak a vezérségben. Az első a vérmesebb tiszavidéki, a másik a simább dunántúli magyar ember típusát képviselte.
Aczél Béla, akinek talán sohasem volt igazi otthona, nem tudott meglenni kaszinó nélkül és mivel az Országos akkori formájában nem tetszett neki, hozzálátott, hogy megszervezze a maga ízlése szerint és átalakítsa a maga képére. Igazgatóvá választatta magát és egykettőre a kaszinó korlátlan hatalmú diktátora lett. Kihajigálta az egész régi berendezést, bontani és építeni kezdett, a pincétől a padlásig újra bútorozta a palotát, még pedig csalhatatlan jóizléssel és lélekzetet elállító pazarlással. Hogy honnan került a rengeteg pénz, azt máig sem tudom. Ismételten Angliába utazott, hogy bútorokat és Párisba, hogy kárpitokat és dísztárgyakat hozzon. Teheránban mérték szerint rendelte a perzsaszőnyegeket. Müipari dolgokban szaktekintély volt, a képzőművészetek azonban, sajnos, nem érdekelték.

Vissza