Uj Idők 1939. április 23.

Előszó

Balogh Menyhért, a szendrői udvarbíró három nap és három éjszaka beszél. Szikkadt szájavégén fehér habfoszlányok gyűlnek. Golyó szemei fáradtan, fénytelen tompán fordulnak körbe-körbe az asztal mellett ülőkön. Most a fiatal Básty Zsigmondot bíztatta, ezt a hosszúarcú, gyenge tejképű legényt. Aki az éjszakai sötétben
Anna.
Krisztina nevezetű leány után sóhajtozott. De amikor Bebek űr áruló pribékje, Husszein belépett a vaspántos ajtón közéjük, csak összecsukta fáradhatatlan száját Balogh Menyhért is és sárga dühében kövér és jámbor arca elrútult.
Husszein, a török, megállott a terjengő sötétségben, a mélyvágású keskeny ablakon bederengő világosság éppenséggel csak az arcát világította meg. S turbános ábrázata szolgai kárörömmel nevetett az asztal mellett gunnyasztó urakra.
A hosszú asztal végén Nagy Gáspár kapitány felemelte ökléről behasított, három nap óta szakadatlanul vérző fejét és a feketére alvadt kötés alól rámorrant a törökre.
— Te, — mondotta indulatosan, remegő szájjal, — te, ,még gyönyörködsz is romlásunkban!
A többi csak nézte szikrázó szemmel a törököt. Három nap és három éjszaka ülnek ebben a foltosfalú, alacsony boltozatú teremben. Négy kapitány Bebek hadából és ez a fiatal legényke, Básty Zsigmond. Három napja, azóta, hogy ez a török, Husszein, Bebek György pribékje, a fíileki lesen lépre csalta Bebek György egész hadát. Valamikor a fíileki vadászok, vagy más alantas udvari nép terme lehetett ez a mély lyuk. Most pedig őket, Bebek György kapitányait tisztelte meg vele a fíileki bég.
— Lemostad a keresztvizet magadról, mi? — kérdi őszinte érdeklődéssel Sárközy, Bebek nyargaló kapitánya, — lemostad éa eladtál a fíileki bégnek?
Husszein, a török pribék, akit Bebek György szendrői udvarán már csak magyar nevén ismert mindenki, mert keresztvizet is vett magára, házat is kapott Bebektől és Török Ferencnek hívták, Husszein megvonította sárgára hízott kerek képében egérfarknyi fekete bajuszát és elégedetten röhögött.

Vissza