Uj Idők 1938. augusztus 14.

Fülszöveg

Részlet a könyvből: "Yolanda tovább suttogott mellette. Most éppen azt újságolta, hogy Szilason óriási eset történt: ottani legjobb barátnőjének, annak a Singer Bellának, szülei megengedték, hogy a pesti rokonokhoz menjen lakni. Már Pesten is lakik, titokban beiratkozott egy szinésziskolába. Szinésznő lesz. Szinésznő. Yolanda hangja elfúlt az izgalomtól, mikor ezt a szót kiejtette. De Magdolna még csak félfüllel is alig figyelt oda.Óvatosan minduntalan arra az embere pillantott, aki ott ült mellette kéznyújtásnyira, tőle elfordulva, és éppen most állott fel, hogy helyét más részvétkifejezőknek adja át. Magdolnára pillantást sem vetett. Egyenesen egy csoport vendéghez indult, hogy azoknak köszönjön. Remek járása volt, olyan könnyű, mint a tánclépés. És mikor így háttal ment, látni lehetett, milyen atléta-szerűen széles a válla. Mégis könnyed. Jó táncos lehet, jó lovas. Abban a csoportban, amelyhez lépett, nagy mozgolódás keletkezett. Magdolna pillantása felfedezte ott Kollárnét. Ez a fügedi villanygyár igazgatójának volt a felesége, s a környéken általában a szép Kollárnénak hívták. A férfiak kedvelték és védelmezték, ha szó jött róla, az asszonyok mély megvetéssel mondták róla, hogy festi a haját és Siófokon testhezálló trikóban szokott fürödni. Magdolna úgy érezte, hogy most oda kellene mennie és félrevonnia Szilágyi Ákost, mondván: - Nézze, maga jóbarátja az édesapámnak és volt tiszt. Érzek maga iránt valami...
Itt megakadt a képzelt mondat. Valami szót keresett, amit érzett, de nem találta meg. Közben folyton figyelte, hogyan viselkedik az az asszony. Mindkettőjük arcát láthatta. Kollárné mélyen, alulról a férfi szemébe igyekezett nézni és halkan, de igen élénken beszélt hozzá, beszéde módjában messziről is valami támadó jelleget lehetett látni. Vissza