Uj Idők 1936. november 29.

Előszó

Részlet:

Csillagos ég
- Regény -
Irta: Zsigray Julianna

- A tanár úr nem tud a gyerekekkel bánni. Sohasem mondtam azt, hogy ez a tanyákról bekerült, csak kis részében városi társaság könnyen kezelhető. Nehéz velük bánni, az biztos. De, hogy a tanár úr bánásmódja kezdettől fogva megfelelő lett volna, azt nem merem állítani.
A történelemtanár rosszalóan nézett Jánosra és komolyan bólintott. Ő a tanároknak abból a fajtájából való volt, aki sehogyan sem bánik a gyerekekkel. Ledarálta a magyarázatot, meghallgatta a feleleteket, azután ment a dolgára. Történelmi tradiciójú kaláberpartija volt a kaszinóban. Vadászni is szeretett. Húsz éve élt már Kőrösszegen, teljesen átalakult alföldi polgárrá. Az egyetem emlékei, az álom, hogy doktorátust szerez, egy történelmi tanulmány megírása, csak mint kedves, ifjúkori képek - hiábavaló bohóságok - éltek benne. Jánost az első perctől kezdve nem szerette. Nevetségesnek tartotta, hogy a gyerekek lelkével kíván foglalkozni. - Az a hitoktatóra tartozik. - szokta mondani. A lelkiélet modern nagyképűség. A lelke kialakul mindenkinek. Ha sokat foglalkoznak a gyerekkel, elbízza magát és azt képzeli, hogy ő a felnőtt. Ezt az igazságot igazolja az is, ami a harmadik osztályban történt. A harmadik osztályban a fiúk férfiaknak érezték magukat és olyan dolgot követtek el, amelyet gyerekfővel férfias cselekedetnek lehet válni. Elveszett az osztálykönyv. Angyali fantáziával lehet csak elhinni, hogy az osztálykönyv, valamilyen elemi csapás közbejöttével, a diákok nélkül, pusztán csodaképpen tünt el. Különösen akkor van szükség gazdag fantáziára, ha az osztálykönyvbe előző nap az egész osztály beíródott, komoly megróvás keretéven és ha másnapra a tankerületi főigazgató látogatását várják. Vissza