Uj Idők 1935. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet:
"A legfontosabb dolog most, hogy összeszedje magát, talpraugorjék és megtalálja nyugalmát, ítélőképességét és biztonságát. Ez szinte megrendítő, ahogy most a férfi néz rá.
Felállt, íróasztalához ment, a fiókból cigarettás dobozt vett elő, odavitte a másik asztalhoz, megkínálta Kázmért, maga is rágyújtott. Szórakozottan, üresen fújta ki a füstöt. Nem ült le, ide-oda járt a a szobában. A férfi tekintete követte a mozgását. Valéria a felindultságtól kapkodva szedte a lélegzetet és ez megtépkedte a szavait:
— Én ... komolyan indultam neki a pályámnak... és nem hiszem, hogy már betöltöttem volna a hivatást, amit Isten rámmért... nem gondolom, hogy nehem ... már mennem kellene innét.
A képviselő megszólalt:
— Kedvesem, ezt egy kívülálló sokkal jobban láthatja. Figyeltem mindent, ami magával történt, mindent, amit csinált. Pompás volt, gratulálok. Az árvaház, a gyermekotthon, a szegénynegyedek miszsziós akciói, a járványkórház, a téli tüzelősegély, az ingyen ebédakció: ez mind maga, ezt derekasan csinálta. De én ismerem a város anyagi ügyeit is teljesen, minden lehetőséget ismerek itt, maga most már tovább nem mehet. Mindent megtett, amit ezért a városért megtehetett.
— Ó, még nem, még nem — tiltakozott Valéria.
De a férfi még nem végezte be:
— Lehet, hogy még vannak tervei, lehet, hogy még nagyobb erőfeszítésekre is képesnek érzi magát, de én teljes biztossággal tudom, itt nagyobb erőfeszítésekről már nem lehet szó, minden, ami az eddigi munkáját meghaladja, már kudarccal járna. És maga különösen nehéz helyzetben van, egyetlen nagyhatalmú nő ennyi férfi közt. .."

Vissza