Uj Idők 1933. január-december I-II.

Előszó

Ujév

Hiszünk Tebenned ifjú Újév!
Az egész, törött-falú szívünkkel hiszünk. Maradék reménységünk is a Tiéd, Feltámasztjuk holt vágyainkat és odatesszük a lábad elé.
Kopott dolmányunk egyetlen rendjelét: makulátlan nemzeti becsületünket is orcád felé mutatjuk, de kiapadhatatlan forrásból ömlő, meg nem állítható balsorsunkra is vess egy megértő tekintetet.
Hiszünk Tebenned, de könyörgünk hozzád: ötvenkét hétbe fűzött, szentolvasó-szemekként egymás mellé sorakozó napjaid láncán hozz végre üdvöt és békét nekünk.
Viselj végre aranypalástot és palástod bélése fehér bárány szőre legyen, hogy oda menekedhessék ez a didergő, árva nép: gazdagok és szegények, hivők és hinni kivánók, alkotók és kereszt ül vivők, betűvetők és fennhangon-elmondóik s mind-mindannyian, akik íme, úgy megértünk már gyümölccsé, hogy ízünket és szívünket békén élvezhetné a világ!
Ne légy hóval befedett délibáb, mint közeledbe halt elődeid. Maradj jegenyesudáran magasodó, acélvágású tekintettel létünket őrző ifjú, nyisd fel aranyos tarsolyod, amelyet Isten keze kincsekkel rakott meg.
Ahogy a kis földjét szántó földműves mondaná: légy jó hozzánk és mosolygj reánk, mint ó-kalendáriumok lapjairól a hívő, meg a szép énekek...
Égi ujj fényeskedjék napjaid elején, hogy visszataláljunk mezőinkhez, marháinkhoz és ne verd le a földre kéményeink füstjét, ami örökké ólmos esőt. meg borút jelent.
Simítsd ki homlokunk ráncait s engedd, hogy imáinkat fennhangon mondjuk el tépett galagonyabokor susogásához hasonló sirám helyett: Légy végre megújhodott és kinyilt Biblia, légy valóra vált hit, aranyba öntött béke.
Légy áldott Újév s megáldottságod legyen Mindannyiunké! Vissza