Uj Idők 1932. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet:
Herczeg Ferenc: Bizonyítékok hiányában
"Reggel félhatkor a sötét szobában csilingelni kezdett az ébresztőóra, csökönyösen és bőszítően, ahogyan ez már az ébresztő órák szokása. Hosszú panaszos ásítás hallatszott, amely sárkányüvöltésnek is megjárta volna. Valaki görcsösen nyujtózkodott, hogy beleroppantak a csontjai, közben keményen beleütötte öklét a falba.
- A keservit! - mondta egy álomittas althang. Valami csámcsogott: az althang tulajdonosa a megütött ujját szopogatta.
A kapcsoló megcsattant, az árva villanykörte, amely hosszú dróton lógott le a mennyezetről és amely selyempapirosból fordított ballerinaszoknyát viselt, kemény fehér fénnyel árasztotta el a szobát.
Kicsi cselédszoba volt, de rendes, majdnem csinos. Fehérre mázolt puhafabútorok, mint a kórházban, az ágy fölött fonott gyékény, az ablakon kék brokátfüggöny, amely bizonyára nagy kerülővel jött ide. A magasabb életstílus szimbóluma egy terrakottatál a falon, a tálat a római kolosszeum reliefje ékesíti. Ezt valami vidéki rokon küldhette annak idején a méltóságos asszonynak, nászajándékul, a méltóságos asszony pedig "mit gondol az a marha!" kiáltással haladéktalanul kiadta a komornának. Az uraságtól kimustrált krinolinos családi kép is volt a szobában, mint saját szerzemény pedig egy csomó, ujságból kivágott szinészportré és képeslap, amelyeket rajzszögek segítségével művészi csoportba rendeztek.
Veron a komorna, gyakorlott és energikus mozdulatokkal végezte a reggeli toalettjét. Így, kócosan és mozdulatlanul is csinos leány volt, pedig számításba kell venni, hogy reggel mindig dühös arcot szokott vágni." Vissza