Előszó
Részlet az 1. számból:
A Lánszky-motor
Első rész: Babilon leánya
I.
Végre jelentkezett a központ
- Kérem 179-97-et!
- Mással beszél.
Lánszky enyhén káromkodott és az asztalon fekvő...
Tovább
Előszó
Részlet az 1. számból:
A Lánszky-motor
Első rész: Babilon leánya
I.
Végre jelentkezett a központ
- Kérem 179-97-et!
- Mással beszél.
Lánszky enyhén káromkodott és az asztalon fekvő számadásokban kezdett lapozgatni.
A feleségével akart beszélni, még pedig sürgősen. Márta künn volt Ujpesten, a Lánszky-gyártelepen álló lakóházban. Délután asszal bucsuzott el az asszonytól, hogy egypár napra Berlinbe szalad. Hogy megint a Lánszky-motor dolgában, azt már nem merte bevallani; félt attól a gúnyos mosolytól, amely mindig meggörbítette az asszony szája szélét, valahányszor szóba került az ő hires motorja.
Lánszky tudta, hogy a felesége ma estére valami táncmulatságot rendez, de ők ketten megszokták már, hogy egymástól függetlenül intézzék a dolgaikat.
Korábban jött be a városba, a vonat indulása előtt még valami elintézni valója akadt a gyár városi irodájában. Gépbe is mondott egypár levelet, de a gépíró-kisasszonynak vőlegénye volt és olyan kétségbeesett arccal sandított a falióra felé, hogy Lánszky végre is hazaküldte.
Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy Mártának talán valami kommissiója lehetne Berlinben. A prém, esőkabát és keztyű ott olcsóbb.
Megint kezébe vette a kagylót
- 179-97!
A telefon ezúttal kajánul trombitál.
Két perc mulva:
- Most sem szabad még a 179-97?
Vissza