Uj Idők 1913. június-december II.

Előszó

Részlet:
EDITH

De hát tulajdonképpen mit tudnak róla?
Csoór Lóránt a nagy kerti széket Marossy Sándorné felé fordította. A szép asszony igen ingerültnek látszott. Pedig arca, a finoman rendbentartott, bájos babaarca hihetetlen módon el tudott csúnyulni egy-egy hevesebb kitörés alatt. Szemmel láthatólag nem volt a nagyobbfajta emóciókra berendezve. Most azonban erősen fölcsattant. S az indulat annyira erőt vett lelkén, hogy nem törődött sem arcának eltorzulásával, sem hangjának kellemetlen, éles árnyalatával.
A Csoór Lóránt mosolygása mintha még jobban ingerelte volna.
- Mit tudnak róla? Nevetséges. Nem vagyunk a piacon, hogy alacsony pletykával szórakoztassuk magunkat. Én mindössze is annyit mondtam, hogy Edith őnagyságát fölöslegesnek tartom a mi társaságunkban és hogy a szegény, jólelkű Dórával most az egyszer nagy ügyetlenséget követtetett el az ő elnéző liberalizmusa. A Torday-család fényét semmiesetre sem emeli ez a különös vendég, akit Dóra Riminiben szedett föl. Lássa kedves Csoór, maga mikor ilyen kedves, kötekedő hangulatban van, mindent meg tud magyarázni, ami az ég és föld között történik. Sőt talán még azt is, ami azon felül és alul van. De szeretném tudni, mint magyarázza meg azt, hogy hogyan kerül egy félig elvált, félig özvegy, nem túlságosan jó hírű aszszony ide mi közénk, mint a Torday-család kedves és tisztelt vendége? Vissza