Előszó
Részlet:
"Edit legújabban, olykor szinte sértő fölületesség-
gel
kieszelt ürüggyel, el-elmaradozott a közös este-bédekről.
Belizár vendégei ilyenkor fölöslegeseknek és idegeneknek érezhették...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Edit legújabban, olykor szinte sértő fölületesség-
gel
kieszelt ürüggyel, el-elmaradozott a közös este-bédekről.
Belizár vendégei ilyenkor fölöslegeseknek és idegeneknek érezhették magukat az
Ariane
födélzetén, akárcsak a megszökött szultána udvarhölgyei a palotában. Edit volt az aranylánc, amely összekötötte őket az amerikaival, egyébként azonban nem volt egymáshoz semmi közük. A hölgyek ugyan elszántan kísérleteztek, hátha el tudnák feledtetni a távollevőt, de Belizár sárga szeméből kolerikus padisah-unottság meredezett reájuk, tréfásan túlzott lovagiassága pedig, amellyel máskor tüntetni szokott, most iróniává ecetesedett.
— Hová jutott ez az ember! — susogta egyizben Árkayné.
A báró óvatosan rápisszentett. (A nagyúr gyöngeségeit az ember belevonhatja a kombinációba, de ezeket titkos pénzalap módjára kell kezelni és róluk beszélni nem
raison.)
Ez azonban túlzott óvatosság volt, mert kettőjükön kívül csak néhány skót
bluejacket
volt még a motoros csónakban, amely az Arianeról a kivilágított Piazettára vitte őket. A skótok nem hogy a magyar beszédet, de a báró angol beszédét sem értették meg.
A szökevény azalatt belevette magát a Merceriára szolgáló sikátor-labirintusba. Jobbról-balról olyan tarkán és bizalmasan világítottak az alacsony kis boltok, mint a száz kinai családi istenség szentélye..."
Vissza