Uj Idők 1906. január-július (fél évfolyam)

Előszó

Részlet:
"Az ágotai. gyöpökön a késő ősz dacára élénk az élet. A dércsípte lankákon az ágotai
agar
ászegyesül
et
ma tartja meg versenyét. Az ünnepségre összegyűlt az egész megye, hölgyek, urak, ifjúk, aggastyánok, sőt még a Bácskából is eljött egy-két harcsabajuszú agarász. Az utóbbiak az éjjeli vonattal érkeztek meg, le sem feküdtek, hanem a Sas-ban boroztak. Csak apró csatározás volt, hogy soortnyelven fejezzem ki magamat: próbafutás az estére. Az uraknak még csak jókedve se lett attól az egy-két palack vinkótól s most fölötte józanon, fázósan foglalatoskodnak agaraik körül.
A versenyző ebeket sorjában hozzák ki a városból. Rázós parasztszekéren állanak a fakalickák, benne a reszkető agarak, kinek pokróc, kinek prémes bekecs a mellkasára szíjazva. Éktelenül vonitanak a szegény agarak és egyik lábukról a másikra ugrálnak. Amikor kiszedik őket a szalmából, hogy egyet járhassanak a tarlókon, szomorú képet mutatnak: vércse-szemük ij eclten pislog s tisztán iehet látni, amint a fázós bőr jobbrabalra szalad a ledolgozott bordákon.
A bácskaiak kémszemlére indulva, öntudatos megvetéssel nézegették az ellenfeleket — ők még havon is agarásznak s rókát fogatnak — s aztán megnyugodva tértek vissza a maguk kalitkájához s egyet hörpintettek a csutorából. Ezektől a kuvaszoktól nem kell tartani. A veszedelmes ellenfélt nem is kellett keresni, az igazi harcosok: egy cirmos kan meg egy fekete szuka voltak, amelyek azonban mint nagy művészek szokták, kissé megkésnek, sőt talán még kéretik is magukat, hogy résztvegyenék a csatában. A cirmos a Bárándiaké volt, a fekete a Balsaiaké; mindaikét família híress-nevezetes agarászó-család, akiknél még a padláson meg a pincében is verseny-billikomok állottak, mivelhogy az ebéd lőben már nem fértek el a serlegek.
A Bárándiak és Balsaiak, mint tudjuk, évszázadok óta küzdenek egymással az agárversenyeken, talán már Árpád alatt, aki szintén buzgón űzte ezt a sportot, összemérték erejöket..."

Vissza