Új harcosok sorakozója

Előszó

Részlet a könyvből:
"Ezernyolcszáznyolcvannégyet írtak. Esteledett. Az országúton, amely Prágából Dejvicén, Sárkán, Generalkán és Horomericén át vezet, szekér döcögött. A két erős, jóltáplált ló, a szekeret fedő szép ponyva és az egész felszerelés elárulta a szekér rendeltetését és tulajdonosát. A császári nagybirtok tejeskocsija volt ez. Kolosból; Szlatinából, Zvolene vészből, Brodecből és egyébünnen naponta indultak el ezek a faputtonyokkal megrakott szekerek Prága felé. Tejjel látták el a cseh fővárost. A szekerek már éjféltájban elindultak az uradalomból, hogy reggeli öt órakor Prágában szétosszák szállítmányukat a vevők között.
Ezek az akkori prágai tejkimérések voltak, amelyek nagyobbrészt a régi kisoldali és óvárosi magánházak kapualjaiban helyezkedtek el. Miután a tejet szétosztották, a tejesemberek (ahogyan a falusiak e szekerek kocsisait nevezték), .prágai csapszékekben telepedtek le, az óvárosi Stupart-vendéglőben, a kisoldali Új-vendéglőben és egyebütt. Abrakot adtak a lovaknak, elintézték az ügyesbajos dolgaikat, amelyekkel az útjukba eső falvak szatócsai és parasztjai bíztak meg őket, összeszedték a tejkimérésekben az üres puttonyokat és délután elindultak hazafelé. Késő este érkeztek vissza az uradalomba, kicserélték a lovakat, átvették az új szállítmányt, a tejjel telt puttonyokat és éjféltájban ismét elindultak Prága felé. Igy ment ez, vasárnap kivételével, napról-napra. Szundikáltak a bakon, gyakran bebújtak a kocsi belsejébe, a ponyva alá, ahol a szalmán, a puttonyok között oly jól lehetett aludni. Gépkocsik akkor még nem voltak és a jóindulatú, komoly lovak nemcsak az utat ismerték, hanem az összes megállókat is." Vissza