Új Forrás 2020/5.

Fülszöveg

'.'I' i ¦) a ¦
IRODALOM MŰVÉSZETJTÁRSAOALOM
Szerteült csendben a sziklán is átszúr egy kabócasikoly. Macuo Basó verse
„Maga az, felügyelő úr?" - kérdezte az egyenruhás rendőr, aztán gyorsan a magasba kapta a jobb kaiját:„Heil Hitler!" így Helleris kénytelen volt kivenni a kezéta zsebéből, de csak kényszeredetten, egyetlen szó nélkül viszonozta a köszöntést. A rendőr félreállt, és egy alig észrevehető meghajlással előre tessékelte. „A régi csónakházban" - bökte ki mintegy magyarázatképpen. Frank GoLdammer: A Rémember
Hokuszai
apjának fia órákig esőt fest, Hokuszai apja tükröt fényesít, az eső hideg, minta tenger, a tenger hideg, mint a szeretet, a tenger szökőárrá horgad, a hullám csúcsánál fehér. Mary Ruefle: A ráeső
Elcsendesülés Egy pályakezdő költő valószínűleg nem elcsendesülésben gondolkodik, nem azért kezd írni, hogy azonnal a csendbe, a kontemplációba való visszahúzódás lehetőségeit latolgassa magában. Ennyiben talán nem volt szerencsés a pályázat dmadása, bár mégis... Tovább

Fülszöveg

'.'I' i ¦) a ¦
IRODALOM MŰVÉSZETJTÁRSAOALOM
Szerteült csendben a sziklán is átszúr egy kabócasikoly. Macuo Basó verse
„Maga az, felügyelő úr?" - kérdezte az egyenruhás rendőr, aztán gyorsan a magasba kapta a jobb kaiját:„Heil Hitler!" így Helleris kénytelen volt kivenni a kezéta zsebéből, de csak kényszeredetten, egyetlen szó nélkül viszonozta a köszöntést. A rendőr félreállt, és egy alig észrevehető meghajlással előre tessékelte. „A régi csónakházban" - bökte ki mintegy magyarázatképpen. Frank GoLdammer: A Rémember
Hokuszai
apjának fia órákig esőt fest, Hokuszai apja tükröt fényesít, az eső hideg, minta tenger, a tenger hideg, mint a szeretet, a tenger szökőárrá horgad, a hullám csúcsánál fehér. Mary Ruefle: A ráeső
Elcsendesülés Egy pályakezdő költő valószínűleg nem elcsendesülésben gondolkodik, nem azért kezd írni, hogy azonnal a csendbe, a kontemplációba való visszahúzódás lehetőségeit latolgassa magában. Ennyiben talán nem volt szerencsés a pályázat dmadása, bár mégis mellette szól, hogy van valami rendhagyó abban, ha kíváncsiak vagyunk egy olyan attitűdre, ami általában nem jellemző a húszas éveikben járó korosztályra. Mond-e ma bármit egy pályakezdőnek az, hogy elcsendesülés, amikor minden az elcsendesülés ellen szól, minden a figyelem ellenében működik?
[Győrffy Akos: Az Elcsendesülésről
Márpedig Bodor Adám az utóbbi évtizedek hazai prózairodalmának talán a legjellegzetesebb „világteremtője"; könnyen belátható, hogy ez az írói teljesítmény (Babits verssorát parafraze-álva) nem csak kincs, de teher is. Olvasói alkat függvénye, hogy valaki örül-e az állandóságnak, vagy nehezményezi azt; az újdonsággal szemben pedig könnyen felmerülhet olyan vélemény, mely szerint „ez nem illik" ebbe a világba.
[^Angyalosi Gergely: Változóban a világ
A nevek, a tárgyak kihűlve hidegen semmit se érnek, csak felszólítanak, hogy magam, mostani létem átsegítsen a még meglévő színhelyeimre, ahol már senki(m) nem él. Virginia Woolf, ezzel szemben mindenki nevére emlékszik, aki megfordult a házában. Úgy állnak az ő sorai között a nevek, minta gyűjtő mappája, az örökre dermedt, spirituszba (denaturált szeszbe) mártott és tűre tűzött bogarakkal.
Un Asaf: Petőfi Gimnázium!
LÉTEZIK CSÖND? mire gondolsz? A némaságra, ahonnan kinézek. Egy szűk ablak van. Talán wécé, talán élet, menekülés mindenhonnan.
Wirt Imre verse Vissza