Új és brilláns zenei hatások a zongorajátékban

Előszó

Részlet a könyvből:

A mai zeneirodalom fejlettsége, az akusztika tételeinek gyakorlati alkalmazása és a hangszerelés a maga zenekari hanghatásaival - a zongoragyártás technikai előhaladásával kapcsolatban - új irányokat kezd az előadás, az interpretáló művészet terén is.
A modern zongoraművekben azért szokás a ujjrakást, a dinamikus jeleket, ezeni motivumokat - mint alaktani egységeket - szinte túlságba menő pontossággal jelezni, hogy az előadó művész a zenedarabot könnyen és biztosan játszhassa, úgy, ahogy az a szerző lelkében megfogant. A zenekari szimfóniák és az operák zongorakivonatai is hasonló, ha nem nagyobb gonddal készülnek: itt még az egyes fontosabb és karakterisztikusabb hangszerek szólóit és belépéseit is külön jelzik. Mindamellett egy zongoraátiratnak puszta lejátszása rendszerint nem elégíti ki az embert, ha az előadó az illető zeneművet valamely jó zenekartól előzetesen még nem hallotta. Aki azonban jól ismeri a lejátszandó zenedarabot, hangversenyek vagy operaelőadások révén, az oly előadással, temperamentummal és felfogásbeli routinnak adhatja vissza a lelkében élő zene gondolatokat, hogy az előtte levő zongorakivonatnál sokszorta ragyogóbb szinezetű, elevenebb játékot produkál. Az operák vezérkönyveinek zongoraelőadásra szánt arrangement-jai a hangjegyek felett a szöveget is közlik, hogy az előadást a visszaemlékezés képzeteivel is erősítik. Vissza