Új Elixír Magazin 1993. november

Előszó

Részlet:
HIPNÓZISSAL A FELHŐK FELETT
Hogyan szabadulhatunk meg az utazási félelemtől?
Egy nap csengett a telefon a rendelőmben. Egy férfihang jelentkezett és elmondta, hogy hetek óta keres valakit, aki hipnózissal tudna rajta segíteni. Az volt a problémája, hogy hosszabb időre szóló munkalehetősége adódott a tengerentúlon. Nagy bajban van, nem tud odamenni, mert nem mer repülőgépre ülni. Azt gondolja, ha valami egyáltalán segíthetne rajta, csak a hipnózis lehetne.
Régebben többször repült. Egyetemista volt, hosszabb ideig ösztöndíjjal Svájcban élt. Egy ízben másfél órán keresztül repült a svájci hegyek között egy sportrepülőn. Már a felszállásnál heves szívdobogást érzett, nagyon félt, de nem merte kimutatni. Egész idő alatt rosszulléttel küszködött, alig kapott levegőt, szédült, egész testében reszketett és verejtékezett. Azóta nem ült repülőgépen, még a gondolatától is irtózik. Ez még a "nevető korszak"-ban volt - mondja, - életének abban a rövid szakaszában, amikor volt társasága. Úgy érezte, hogy befogadták a többiek. De számára ez a felületesség időszakát is jelentette. Mert addig mindig komoly, elmélyült volt, "más", mint a többiek. Már az óvodában is elkülönült mindenkitől. Olasz származása miatt bőre barnább volt, azonkívül nagyobbra is nőtt, két fejjel volt magasabb barátainál. Az iskolában sem volt barátja. Értelmiségi szülők egyetlen gyerekek volt, zárkózott és érzékeny. A könyvekben talált vigasztalást. Megtanulta, hogy az emberek nem fogadják el a másságot, ezért kerülte a kapcsolatot velük. Szüleivel sem volt közlékeny, bár meleg, szeretetteli volt az otthona. Megtalálta magában Istent, s a papi hivatást választotta. Apja 10 évvel azelőtt halt meg. Vissza