Új élet szabad földön

Előszó

A második világháború mérhetetlen sebeket ütött a magyar mezőgazdaságban. Állatállományunknak több mint fele elpusztult. Megsemmisült gazdasági felszereléseinknek is jelentős része. E közvetlen - milliárdokra rúgó - veszteségeken kívül már az is súlyos károkat okozott mezőgazdaságunknak, hogy a háborús években a férfi munkaerőt behívták katonának, besorozták a lovakat is s a földek hosszú esztendők óta nem kaphatták meg a kellő talajmunkát. E közvetlen s közvetett háborús csapások voltak az igazi okai annak, hogy mezőgazdasági termésátlagaink a háború után mélyen a békebeli színvonal alá süllyedtek.
Pedig békében sem nagyon dicsekedhettünk termésátlagaink magasságával, sem állattenyésztésünk minőségével. Kitűnő éghajlatunk (évente átlagban 2000 órán át süt a nap földjeinkre) s jó talajunk ellenére is elmaradt külterjes művelési módszereink mellett gabonatermelésünk 1890 óta a második világháborúig - teljes félszázadon által - szinte semmit sem fejlődött. (1891 és 1900 közötti tíz évben 6.7 métermázsa volt a termésátlagunk, ma pedig ennél alacsonyabb.) E külterjes gazdálkodás eredményeként a termésátlagokat tekintve Magyarország az egyes európai országos között a 17-ik helyen, az utolsók között kullogott és kullog ma is. Finnország pl. sokkal kedvezőtlenebb éghajlati viszonyok mellett is 50 százalékkal jobb terméseredményeket tud felmutatni, mint mi. Világos, hogy ilyen alacsony termelési színvonal csak alacsony életet biztosíthatott a magyar parasztnak. Vissza