Új Élet 1940. március

Előszó

Részlet:
Horthy Miklós húszéves kormányzói jubileumán hódolattal és tisztelettel fordult feléje a magyar nemzet. Az egyszerű, de annál őszintébb ünneplésből mi is kivettük részünket, mi is ott voltunk az egyszerű szívvel ünneplők sorában, örültünk az örvendezőkkel, lelkesedtünk a lelkesedőkkel, hálával gondoltunk és gondolunk arra a nagy férfiúra, aki céltudatos vezetésével hazánkat húsz év előtti gazdasági és lelki nyomorúságából az európai politikában jelentős, számottevő állammá tudta fejleszteni. A lelkek ünnepe volt ez, nem pedig a puffogó frázisok szónokainak nagy aratása, nem a külsőségek üres seregszemléje. Igazi magyar ünnep volt. S a nemes cselekedet, mellyel a Kormányzó megtiltott, elhárított a maga személyétől minden külsőséget - egyedül az ő nagy egyéniségéhez méltó szép tett. A legelső magyar ember mutatott példát arra, hogy most nincs helye az ünneplésnek, ma minden magyarra kemény munka vár - álljon be tehát mindenki az élet sodrába: ma úgy ünnepel a legszebben, úgy tiszteli a nemzet nagyjait, ha munkával, kemény munkával dicséri tetteiket, kemény munkával hódol nagy egyéniségüknek. Aminthogy az ő életük is fokozott, kemény munka volt. A kemény, megfeszített munkára szólítja a nemzetet - tiszteld tehát a magyar, a legelső magyar ember életét, példáját és legidőszerűbb parancsát: dolgozz, küzdj és mindig lélekben ünnepelj. Az őszinte hódolat és igazi ünneplés útja úgyis csak a lelkeken keresztül ér el a nagyok lelkéhez - így válhatik csak egy lélekké, egy akarattá az egész nemzet. Vissza