"Új egyház felé?"

Előszó

Részlet:
"Ajánló sorok
Fazakas Sándor: „Új egyház felé? "(A második világháború utáni református egyházi megújulás ekkléziológiai konzekvenciái) c. doktori értekezése elé
Csak az ír jól a múltról, aki a mának és a holnapnak ír. S csak az a múltról szóló írás tud üzenni a mának és a holnapnak, amelyik nem keresi erőltetetten és szájba rágósán a „tanulságokat", hanem megtiszteli olvasóját azzal a lehetőséggel, hogy saját szellemi munkája által maga találja meg azokat. Ilyen művet tart kezében az olvasó. A magyar református teológia adósságtörlesztő munkájához tartozik Fazakas Sándor doktori értekezése. Nem egyháztörténetet ír, főleg nem szenzációra éhes igényeknek akar megfelelni. ízig-vérig teológiai munka ez, amelyik úgy elemzi a XX. század magyar református egyházának háború utáni éveit (1945-48), hogy lehántsa róla a berögzült jelszavakat. Nem leleplezni és ítéletet mondani akar, hanem megismerni és megismertetni. Megismerni a teológiai mozgatórugókat, s megismertetni azokat az alapkérdéseket, amelyek minden megváltozott politikai-társadalmi helyzetben választ várnak az egyház közösségétől. Tisztázódást segít ez az írás, amelyre nekünk is nagy szükségünk van. A felgyorsult változások között az egyház számára csak a teológia segíthet abban, hogy ne elégedjen meg az időszerű (egyház)politikai kérdés- és jelentészuhatag megválaszolásával. A kívülről, máshonnan jövő egyházértelmezések korának lezárulása után magunknak kell választ adnunk önmagunk helyzetéről, missziójáról, hitvallásunkról és külső rendünkről, az önmagát nem ideologikus módon értelmezett állammal való kapcsolatunkról.
Fazakas Sándor doktori értekezése azért is kitűnő szociáletikai munka, mert ismeri és alkalmazza a régi igazságot: csak a helyes különbségtétel eredményez jó tanítást. Teológiailag korrekt distinkcióit ugyanakkor áthatja a teológus azon felelőssége, hogy az, ami-" Vissza