Új butaságok az emberiség kultúrtörténetéből

Előszó

A szerző mosakodása.

Megírtam egyszer, hogy mielőtt a közönség elé lép a könyv, épp úgy piperézi magát, akár a bálba készülő nagyvilági asszony.
Az előszó nem egyéb, mint a szerző mosakodása: mi indította arra, hogy a könyvet véghez vigye s mit miért cselekedett benne. A kötés a ruhának felei meg; figyelmezteti a vevőt, hogy olcsó vagy drága példány kelleti-e magát. A képek az ékszerdíszt helyettesítik. Az ajánlás azt az előkelőséget jelképezi, akinek karján a hölgy bevonul a bálba. És így tovább.
Ezúttal beleestem a magamásta verembe. Én is mosakodom.
E könyv előde "Az emberi butaság kultúrtörténete" címmel jelent meg. A cím miatt megrovást kaptam.
Amiről irtam, nem mind butaság - mondották. Ilyen például a babona. Ezt nem lehet a butaság családjába sorozni, mert tápláló talaja a hiszékenység. Meg aztán sok olyasmi fordul elő a könyvben, ami csak a mai kor szemszögéből tűnik butaságnak, de az elmúlt századok ismeretkörében élő régi embert nem lehet vele megvádolni.
Mentségem egyszerű. Nem vagyok tudós, csupán író. Nem értek hozzá, mint kellessék a fogalmakat a tudomány boncasztalára kiteregetni s addig nyúzni és metélni, amíg a szabálytalan porhüvely meg nem felel a rendes hulláról alkotott szabályoknak... Vissza

Fülszöveg

Ez a könyv folytatása a szerző nagysikerű könyvének az Emberi butaság kultúrtörténetének. Ezúttal az emberiség vágyainak és ábrándjainak álomrétjeiből gyüjtötte az anyagot, s azon volt hogy a tarka szedet lehetőleg egységesen hasson. Az örökifjúság csalóka ábrándjával kezdi a sort. Megismerteti az olvasót az alkimisták híres életelixirjével, Cagliostro megfiatalító kúrájával, a szunamiták eleven melegítő palackjaival, a porlasztott drágakövekből habart életbalzsamokkal. Majd arról ír, miként akarta az ember kijátszani a természet alaptörvényeit. hogyan készült a mesterséges ember a homonculus? Mi a palingenesis? vagyis hogyan támadnak fel poraikból a virágok az állatok s a temetők emberfantómjai? Az emberi vágy telhetetlen a jövő titkát is meg akarja ismerni. Sor kerül hát a csillagmezők haszonbérlőire, a jóslások száz különféle módjára, a nemzetközi jóspiacra s a hirhedt Lenormant kisasszonyra. A kíváncsiság még tovább szárnyal azt is tudni akarja, mikor lesz a világ vége! A baljós üstökösök. Az 1524 évi vízözönpánik. A londoni földrengés-riadalom. Hogyan fog elpusztulni a világ? S míg a jósok butaságainak milliónyi hívője akad, nem veszik észre a valódi jövőbelátót: a költőt.
A kortársi bölcsesség ítélkezése: a tehetségtelen Petőfi, Jókai szecskastílusa, a részeg, barbár Shakespeare, a Wagner elleni gorombaságok betűrendes lexikona. Következik a vágyak vágyképe, a pénz. A tékozlás őrülete: a szántóföldbe elvetett pénzmag. A nyársonsült beszélő fülemülék. Kleopatra gyöngye. Az elkártyázott gyorsvonat. Az elárverezett világbirodalom. Pénzen vett hallhatatlanság. A pénz őrültjeinek másik arca. A világ leghíresebb fukarjainak története. Nem maradnak ki a sorból a gyüjtőszenvedély tébolyultjai sem. Szerző tárlatvezetést rendez a ritkaságok múzeumában s ilyesféle csodabogarakat szed tűhegyre: a macskazongora és a bolhacsapda. A nemlétező állat nemlétező szarva. Mesterséges aranypénzek. Az eleven kétfejű sas. Rudolf császár mandragórái. Tizenhatezer gyufásskatulya. A dugógyűjtő és a foggyűjtő . Decartes koponyája, stb. Irodalmi kacattár fejezi be a könyvet, az igénytelen cím alá a szerző a legfurcsább alig ismert irodalmi kuriózumokat csoportosítja. Vissza