Ügyvédek könyve

Előszó

Történeti előzmények
Az ügyvéd minden jogállamban nélkülözhetetlen funkciót tölt be, az igazságügyi szervek és más jogszolgáltató közigazgatási szervek, valamint a jogkereső közönség közötti összeköttetést teremti meg. E feladata során az ügyfelének megbízásán alapuló meghatalmazása alapján jár el a bíróságok és más hatóságok előtt, képviseli ügyfelét és annak érdekeit. Az eljárásbeli részvételen túl okiratokat, más periratokat, beadványokat készít. Tevékenysége ellátása során szabad és független, csak a jogszabályok előírásainak van alárendelve. E feladatai révén a törvényesség érvényesülésének fontos előmozdítója.
Hivatása ellátásának alapvető feltétele az olyan törvényi szabályozás, mely garanciákat nyújt valamennyi szereplőnek arra, hogy a fenti funkció zavartalanul, akadályoztatás nélkül ellátható legyen. Az Új Ügyvédi Törvény ezt a célt hivatott szolgálni.
Az ügyvédi hivatás törvényes gyakorlása minden fejlett társadalomban megkívánta az ügyvédség autonóm szervezeteinek létrehozását. Ezek az ügyvédi kamarák, amelyek korán, 1874-ben, - a Kiegyezés utáni felgyorsult polgárosodás során - több kiemelkedő törvény megszületésével egyidejűleg a XXXIV. tc. rendelkezései alapján jöttek létre.
Az első ügyvédi rendtartás megszületésének alapvető feltétele volt az 1867: XII tc., melynek címe „A magyar korona országa és az Őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdeki viszonyokról és ezek elintézésének módjáról" szóló politikai törvény, közismert nevén a „Kiegyezési törvény". Vissza