Előszó
Részlet a könyvből:
"Ki mondhatná meg pontosan, mikor tett szert a kézimunkához szükséges első kézügyességre? Ugyan fel lehet-e pontosan sorolni, milyen ügyeskedések kellenek a kézimunkához és melyek az elsők?
Vajon nem kellene-e az első ügyeskedések közé sorolni a játékszerek nézegetését és összetörését. Emlékeztek mekkora volt a lárma az összetört játékszerek miatt, pedig a kis „mester" csak azt szerette volna megnézni, hogy „mi van benne?" Az alvóbabának leesett a feje, mert öcsiké vagy húgocska látni szerették volna, „hogy mitől alszik".
Kis kezednek már azok voltak első gyakorlatai, amikor apád vagy anyád ujjaiba, vagy ágyacskád korlátjába kapaszkodtál. Ettől kezdve a kéz mind engedelmesebben hajtotta végre akaratodat. A „kalácssütés" és „ágyúkészítés" után a gyermek babát csinál, házat épít. Később pedig mindinkább önállóan végez mindent: maga gombolja be és ki ruháját, felhúzza, leveti cipőjét, sőt az ügyesebb be is fűzi és meg is köti maga a cipőfűzőt.
A keze mind ügyesebbé válik, mind biztosabban fogja a tárgyakat. A gyermek napról-napra ügyesebben használja kezét.
Mindezt a gyermek észrevétlenül, különösebb fáradság nélkül éri el. Az igazi tanulás csak akkor kezdődik el nála, amikor iskolába kezd járni.
Ti, nagyobb fiúk és leányok, emlékeztek-e még az első iskolai napokra? Jut-e eszetekbe a vékony ferde, és vastag függőleges vonal? Úgy-e ma már csak nevettek rajta? Igen, de ezek voltak az első sikerek. Emlékeztek-e még az első próbálkozásokra, hogy pontosan a vonal mentén vágjátok a papírt, vagy hogy befűzzétek a cérnát a tűbe és csomót kössetek a végére? Ma ezek már apróságok számotokra. És nemcsak ez... De ne is beszéljünk tovább erről. Majd elmegyünk és megnézzük egyik iskolai kiállításokat s ott majd ti magatok elmondjátok mennyi baj és öröm árán értétek el azt a szép eredményt.
Most majd megmutatjuk, hogyan fedezték fel a legfiatalabb diákok a kézimunkához szükséges ügyességeket."
Vissza