Ugrások

Az atlétikai versenyszámok technikája

Szerző

Szerkesztő

Budapest

'Horváth Beáta: Ugrások ' összes példány

Kiadó:	Platin-Print Bt.
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1996
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	161 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	22 cm x 16 cm
ISBN:
Megjegyzés:	Néhány fekete-fehér illusztrációval. Az előző kiadás változatlan utánnyomása.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

A magyar atlétika fejlődésében nagy szerepet játszott az a tény, hogy az atlétikát oktató tanárok, edzők képzéséért felelős szakemberek és a Magyar Testnevelési Főiskola kellő időben felismerték a szaktudományokkal való együttműködés szükségességét, így sikerült elérni azt, hogy az atlétikai oktatás két fő pillére a tudomány és a gyakorlati tapasztalat legyen.
A versenysportok rohamos elterjedésének és fejlődésének egyik legértékesebb következménye, hogy egyre több tudományág figyelt fel a kiváló teljesítményekre. Világszerte számtalan kutatóintézet létesült, melyekben szaktudósok keresik a választ a sport problémáinak megoldására. Mi a sport szerepe a társadalomban? Hol van az emberi teljesítőképesség határa? Elméleti és technikai kérdések sokaságát vizsgálják, ugyanakkor pedig újabb problémák merülnek fel, melyek a kutatások tárgyát képezik.
Kialakultak a sportszaktudományok, melyek a sport elméleti és gyakorlati elemeit tanulmányozzák: a sportfilozófia, -történet, -szociológia, -pszichológia, a sportorvostudomány, a biológia, a biokémia, a biomechanika, csak hogy a legfontosabbakat említsük.
Az egyik szaktudomány következtetései kiegészítik, megvilágosítják a másik eredményeit. A tudományágak sportra vonatkozó kutatásainak eredményei a sporttudomány gyűjtőnév alatt állnak a sportszakemberek rendelkezésére. Ennek, a modern tudománynak is maga az ember a központja, és célja az egyén nevelése, minél tökéletesebb, harmonikusabb testi-lelki fejlődése, hogy beilleszkedve a társadalomba, képes legyen azt hasznosan szolgálni.
A biomechanika az egyik legfiatalabb szaktudományág a sport területén, már eddig is nagyban hozzájárult az atlétikai teljesítmények rohamos fejlődéséhez. Az emberi testmozgásokat tanulmányozza a fizikai törvények alapján. Már régen ismeretes volt, hogy a testmozgás is követi a mechanikai törvényeket.
Az atlétikai mozgás, egy-egy versenyszám technikája, a futás, az ugrás, a dobás módja - előre meghatározott célú mozgássorozat. A magas színvonalú teljesítményekben felismerhető a mechanikai törvények optimális alkalmazása, míg a gyengébb teljesítményekben megfigyelhetők a hibák vagy a mechanikai elvek helytelen alkalmazása. Régebben az oktató, az edző csakis saját megfigyeléseire, megérzéseire, meglátásaira volt utalva a helyes vagy helytelen technika megítélésében, az elért eredményen kívül nem állt rendelkezésére semmiféle objektív, bizonyító mérési eszköz. Az oktatásban, a mozgássorozatokban elkövetett hibák javításában, csakis gyakorlati tapasztalatára, rábeszélő képességére támaszkodhatott, no és atlétája bizalmára.
Korszerű biomechanikai elemzéssel megállapítható bármely mozgássorozat, technika ideális formája, tér- és időbeli jellemzőit a precíziós műszerekkel elvégzett mérések segítségével elemezni lehet. Kinyomozhatók a szabad szemmel észrevehetetlen hibák és azok okai. Ami pedig a legfontosabb: meghatározható az ideális technika optimális alkalmazási formája az atléta egyéni adottságainak megfelelően. Megmutatja az atléta esetleges gyenge oldalait, például: melyik izomcsoportját kell megerősíteni vagy melyik ízületét kell lazítani ahhoz, hogy képes legyen az ideális technikát végrehajtani. Vissza

Tartalom

Előszó a bevezetőhöz 7
Bevezető 9
1. Az ugrások általános törvényszerűségei (Tihanyi József) 13
1.1 Az ugrások fejlődésének története 13
1.2 Az ugrások technikája 13
1.3 Az ugrások fő szakaszainak és részeinek felosztása 14
1.3.1 Nekifutás vagy lendületszerzés 14
1.3.1.1 A lendületszerzés megkezdése 15
1.3.1.2 A nekifutási sebesség növelése 15
1.3.1.3 Az el-, felugrás előkészítése 16
1.3.2 Az el-, felugrás elemzése 19
1.3.2.1 Az el-, felugróláb munkája 20
1.3.2.2 A lendítést végző végtagok mozgása 29
1.3.3 Röppálya 33
1.3.4 Légmunka 33
1.3.5 A talajfogás vagy a talajra érés elemzése 34
2. Magasugrás (Tihanyi József) 36
2.1 A magasugrás fejlődésének története (Horváth Beáta) 36
2.2 A magasugrás technikája 44
2.3 Nekifutás 48
2.3.1 A nekifutás sebességnövelő szakasza 48
2.3.1.1 A nekifutás pályája 48
2.3.1.2 A nekifutás pályája a léchez viszonyítva 51
2.3.1.3 A nekifutás futótechnikája 53
2.3.1.4 A nekifutás tempója és ritmusa 54
2.3.2 A felugrás előkészítése 55
2.3.3 Az utolsó két lépés tér-, idő- és sebességviszonyai 59
2.4 Felugrás 59
2.4.1 A felugrás helyének távolsága a léctől 60
2.4.2 A felugrást végző láb munkája 61
2.4.2.1 Kitámasztás 61
2.4.3 Az ugróláb ízületeinek behajlása 64
2.4.4 Az ugróláb ízületeinek kinyújtása 68
2.5 A lendítést végző végtagok mozgása 70
2.5.1 A lendítés formája és dinamikája 70
2.5.2 A lendítést végző végtagok forgatóhatása 73
2.6 Légmunka 74
2.6.1 Röppálya 74
2.6.1.1 A röppálya alakulása a kirepülési sebességek tükrében 74
2.6.1.2 A léc és a súlypont talaj feletti magasságának viszonya 78
2.7 Forgások a levegőben 80
2.7.1 Általános törvényszerűségek 80
2.7.2 Forgások a hasmánt technikánál 81
2.7.2.1 A hosszúsági tengely körüli forgás 81
2.7.2.2 A mélységi tengely körüli forgás 81
2.7.3 Forgások a flop technikánál 82
2.8 Lécvétel 82
2.8.1 Általános törvényszerűségek 82
2.8.2 A hasmánt technika lécvétele 83
2.8.2.1 Párhuzamos nyújtott hasmánt technika 83
2.8.2.2 Párhuzamos bukó hasmánt technika 83
2.8.2.3 Meredek bukó hasmánt technika 83
2.8.2.4 Átlós bukó hasmánt technika 83
2.8.3 A flop technika lécvétele 84
3. Rúdugrás (Schulek Ágoston) 85
3.1 A rúdugrás fejlődésének története 85
3.2 A rúdugrás technikája 91
3.2.1 A rúd fogása, rúdvitel 92
3.2.2 Lendületszerzés 94
3.2.3 Letűzés 96
3.2.4 Elugrás 97
3.2.5 Légmunka 99
3.2.5.1 A rúdhajlítás első (passzív) szakasza (sodródás) 99
3.2.5.2 A rúdhajlítás második (aktív) szakasza (fellendülés) 101
3.2.5.3 Hátragurulás 102
3.2.5.4 Kinyúlás 103
3.2.5.5 Húzódzkodás-tolódzkodás 103
3.2.5.6 Lécvétel 104
3.2.5.7 Leérkezés 105
4. Távolugrás (Zarándi László) 110
4.1 A távolugrás fejlődésének története (Szalma László) 110
4.2 A távolugrás technikája 118
4.2.1 Nekifutás vagy lendületszerzés 118
4.2.1.1 A lendületszerzés megkezdése 118
4.2.1.2 A nekifutási sebesség kialakítása 119
4.2.1.3 Az elugrás előkészítése 121
4.2.2 Elugrás 122
4.2.2.1 Az ugróláb munkája 122
4.2.2.2 Kitámasztás 123
4.2.2.3 Az ízületek behajlásának szakasza 123
4.2.2.4 Az ízületek kinyúlásának szakasza 125
4.2.2.3 A lendítést végző végtagok mozgása 127
4.2.3 Légmunka 131
4.2.3.1 Guggoló technika 131
4.2.3.2 Lépő technika 131
4.2.3.3 Homorító technika 132
4.2.3.4 Ollózó technika 132
4.2.3.5 Homorító-ollózó technika 134
4.2.4 Talajfogás 134
5. Hármasugrás (Zarándi László) 136
5.1 A hármasugrás fejlődésének története (Kovács István) 136
5.2 A hármasugrás technikája 141
5.2.1 Nekifutás vagy lendületszerzés 142
5.2.2 Első elugrás 144
5.2.2.1 Az ugróláb munkája 145
5.2.2.2 A lendítést végző végtagok mozgása 146
5.2.2.3 Az első ugrás légmunkája 147
5.2.3 Második elugrás 150
5.2.3.1 Az ugróláb munkája 150
5.2.3.2 A lendítést végző végtagok mozgása 151
5.2.3.3 A második elugrás légmunkája 152
5.2.4 Harmadik elugrás 155
5.2.4.1 A harmadik elugrás légmunkája és a befejező talajfogás 155
Irodalom 159