Ugarimádás

Előszó

A szépirodalom berkeiben Homok álnév alatt bújócskázó Cserzy Mihály barátommal írt színművünknek Ugarimádás cimet adtuk. Ha a gazdálkodók tudják is, mi az az ugar, de a nagy közönségnek ismeretlen fogalom, legfeljebb nyugatos költők verseiben találkozik e szóval. Az ugar ugyanis gazdaságtechnikailag az a föld, amelyet a gabona letakarítása után ekével megugarolnak, azután a következő év tavaszáig pihentetnek, hogy akkor ekével megforgassák és vető alá szántsák. Mivel azonban nem szándékozom a gazdálkodás csinja-binjára kitanítást adni, sietek megállapítani, hogy az ugar alatt a mindnyájunkat tápláló földet értettük. Képes beszéddel éltünk: az egésznek a fogalmát a rész fogalmával jelöltük meg. Miként a cseppről a víz, a szikráról a tűz ötlik mindnyájunk eszébe. Ugarimádás tehát annyi, mint földimádás, földéhség!
Bármennyire is kerülni óhajtom az iparosokkal, kereskedőkkel és az értelmiséggel a perlekedést, mégis meggyőződésem erejétől hajtatva kijelentem, hogy ,csak az anyaföld talaján áll a lábunk a legszilárdabban. És pedig nemcsak az egyeseké, hanem az egész országé. Ha ugyanis a foglalkozások családfáját firtatjuk, valamennyi közt a földmívelés a legősibb. De azért annyira nem ment ki a divatból, hogy korunkban talán jobban, mint valaha, esengenek utána. Ha ugyanis más foglalkozásokban szorgalom, értelem és szerencse révén felgyűlik a pénz, elhelyezést keres. A pénznek tudvalevőleg olyan furcsa a természete, hogy örökösen nyugtalankodik, legkivált többed magával nem szeret egy helyben maradni. Bár felölti a bérkaszárnyák ormótlan alakját is, belébúvik a füstokádó gyárak telepeibe is s benne kering a közlekedési vállalatok fürge kocsijaiban s hajóiban is, - mégis a legszívesebben fekszik bele a jó televény földbe. Vissza