Ufó Afrikában

Előszó

Részlet a könyvből:

"Konrad atyával Afrikában Afrikában találkoztam.
1994 elején egy nyugat-afrikai szigeten rendeztek nemzetközi írótalálkozót. Nagy öröm volt számomra, hogy elrepülhettem a hideg közép-európai télből. A Boeing fedélzetén filmeket vetítettek, miközben odalent - ha láthatatlanul is, hiszen éjszaka volt - elvonult alattunk Itália, a Földközi-tenger, Spanyolország. Gibraltár után a gép Marokkó fölé kanyarodott. Hajnali párában bukkant fel az Atlasz-hegység, gyönyörű volt.
Mindjárt kezdetben közölnöm kell, hogy az írótalálkozónak semmi köze Konrad atyához. Az ügyben a véletleneknek (ha elismerjük létezésüket...) nagy szerepük volt.
A sziget szépsége lenyűgözött - mindig szerettem a tengert. Itt pedig az Atlanti-óceán ölelte körül a szárazföld ékszerdobozhoz hasonlító kicsiny darabját. Hófehér házak kúsztak fel a szelíd domboldalakra, pálmák bólogattak a szélben. Meleg volt, de az óceán elviselhetővé tette a hőséget is. Szállodánk árnyas édesvizű medencéjében minden gondja elmúlott az embernek. Esténként volt csak közös program, napközben mindenki maga osztotta be az idejét. Sohasem kedveltem különösebben a konferenciákat, tanácskozásokat, kevésnek láttam értelmét. Nem volt ez másképp itt sem." Vissza

Fülszöveg

A szemtanúk ekkor még mindig féltek, görcsös rémület bénította meg őket. Ez persze befolyásolhatta vallomásukat, emlékeiket. Ugandában szóba sem jöhetett az, ami már olykor nálunk, Magyarországon is megtörténik: hogy a kutatók az ilyen szemtanúkat (beleegyezésükkel) regresszív hipnózisnak vetik alá és elmondatják abban az igazmondó állapotban, mit is láttak valójában. Ezek a vallomások gyakran részletesebbek, mint az éber állapotban közöltek.
Ismétlem, ott olyasmiről szó sem lehetett. A riporter - mint cikke végén megjegyezte - csak négy nappal az esemény után találkozott a szemtanúkkal. Még mindenre emlékeztek, vagy úgy hitték. Ami a jelenség befejezését illeti: a sivító hang kíséretében felemelkedő szerkezet nyílegyenesen tört az ég felé. Ők ott maradtak lenn a földön és felszegett fejjel bámultak utána. Az ufó még csillant egyet-kettőt, aztán fekete ponttá lett, végül eltűnt az ég csillogásában.
Az ugandai riporter egyetlen pillanatig sem sejtette olvasóival, hogy a szemtanúk esetleg részegek vagy krónikus hazudozók voltak (ami gyakran megesik a közelebbi égtájak sajtóiban...). Tényként könyvelte el mindazt, amit láttak, becsületesen ismertette az egymástól eltérő észleléseket, tanúvallomásokat. A cikket sem zárta olyan gyanakvó vagy ironikus félkérdőmondattal, mint az mifelénk szokásos. Nem vonta kétségbe sem az eseményt, sem a szemtanúk szavahihetőségét. Vissza