Üdvözlet Rákospalotáról és Pestújhelyről

Előszó

Az album anyagául szolgáló képeslapok két önálló település - Rákospalota nagyközség, majd 1923-tól megyei jogú város és Pestújhely nagyközség - XIX-XX. századfordulós, illetve az azt követő néhány évtizedet felölelő múltjába nyújtanak betekintést. Az időszak első fele még a dualizmus ideje, illetve annak végső szakasza: a politikai válság, ugyanakkor a gazdasági fejlődés, a polgárosodás, a városiasodás ideje. Rákospalota lélekszáma 1-2 évtized alatt megsokszorozódik, a lakosság összetétele jelentősen megváltozik: az őslakos parasztság mellett nagy létszámban jelenik meg a kis- és középpolgári, valamint az ipari munkás réteg. Ezek a társadalmi csoportok többé-kevésbé egy tömbben telepednek le egy-egy területen, s megteremtik saját közösségi, művelődési és élettereiket.
Ezek a terek, területek azután természetesen külső megjelenésüket, településképüket, építkezésüket illetően esetenként jelentős különbségeket mutatnak egymáshoz viszonyítva. Az I. világháború és a monarchia széthullása természetesen itt is érezteti hatását, ahogyan majd a 20-as évek végi gazdasági válság vagy a tárgyalt korszak végén a II. világháború. Összességében azonban Rákospalotára és az 1909-ben az anyaközségből kiváló Pestújhelyre ebben a korszakban jellemző - természetesen a fenti körülményekhez mérten - a látványos fejlődés olyannyira, hogy talán túlzás nélkül mondható mindkét település esetében: ezek a képeslapok a községek (illetve város) virágkorát mutatják meg nekünk Rákospalotán már a XIX. század közepén megvalósult a vasúti összeköttetés a fővárossal, ami az addig zárt falut kitárta a világ előtt. A lóvasút (1872-ben) és a BUR villamos (1894-ben) még közelebb hozta (Buda)Pestet Palotához, illetve Palotát (Buda)Pesthez. Sok fővárosi fedezte föl magának e vidéket: sokan kedvtelésből építettek itt pazar villákat (így alakult ki a Nyaralótelep, Villanegyed), mások egzisztenciális okokból telepedtek le itt (MÁV-telep, Széchenyi-telep). Természetesen bármi is vezérelte a letelepedőket, azonnal hozzákezdtek a modern élet feltételeinek megteremtéséhez. Iskolákat, templomokat, vendéglőket építettek. Közösségeket szerveztek: egyleteket, egyesületeket alakítottak, s közülük a gazdagabbak székházat is emeltek. Épültek a kultúrát, művelődést szolgáló épületek: Rákospalotán a Vigadó, Pestújhelyen a Széchenyi Színház, de egy, valamit is magára adó vendéglős sem nyitotta meg éttermét „színpad" nélkül. Vendéglők egyébként olyan nagy számban üzemeltek a két településen a 20-30-as években, hogy Rákospalotán már rendeletben kellett maximálni a számukat. Ezekhez az éttermekhez a kor divatjának megfelelően l-l asztaltársaság is kapcsolódott, melyek többnyire karitatív céllal jöttek létre: jótékonysági vacsorákat, mulatságokat, esetenként előadásokat, koncerteket szerveztek szegény gyerekek megsegítésére, templomharang költségének előteremtésére, tehát a legkülönbözőbb célokra. A kulturális élet, a művelődés azóta sem látott élénkséggel folyt: helyi dalárdák, műkedvelő színtársulatok, zenekarok nyújtottak rendszeresen szórakozási lehetőséget a lakosságnak. Megélénkült a közélet: a civil szervezetek jól felfogott érdekükben gyakran egymásnak feszülve, máskor egymást támogatva aktívan vettek részt a település(ek) életének, saját életüknek szervezésében és irányításában. S ami a városiasodás vitathatatlan jele még a fentieken kívül, illetőleg azok támogatójaként értelmezhető: könyvnyomdák és lapkiadók létesültek és megjelent a helyi sajtó. Igen nagy számban adtak ki ebben az időben Rákospalotán is, Pestújhelyen is a helyi közélettel és kultúrával foglalkozó újságot. Ugyanezek a kiadók és nyomdák jelentették meg az ekkor divatossá váló levelezőlapokat, anziksz-kártyákat. De miért jöttek ezek divatba? Egyrészt a fotográfia, a fotózás elterjedésének ideje volt ez. Másrészt a polgárságnál megjelent az igény megmutatni a világnak önmagát és a maga által megteremtett értékeket: színi előadásaikról, tűzoltóegyletükről éppúgy készültek képes levelezőlapok, mint az impozáns, vagy valamilyen más szempontból jelentős épületekről, létesítményekről. Vissza