Előszó
Kedves olvasó, te szerelmes vagy, ne tagadd. Elárultad magadat, amikor el-elmaradoztál a megszokott, rendes kávéházi törzsasztalod mellől, meglátszik a te halványuló, zavart arcodon, a...
Tovább
Előszó
Kedves olvasó, te szerelmes vagy, ne tagadd. Elárultad magadat, amikor el-elmaradoztál a megszokott, rendes kávéházi törzsasztalod mellől, meglátszik a te halványuló, zavart arcodon, a nyugtalanságodon, a magány után való vágyódásodon és a boszankodásodon minden felett, ami előbb még örömet szerzett neked. Hiába minden, - szerelmes vagy, bármennyire szeretnéd is eltitkolni mások és magad előtt is a lelkiállapotodat, minden fáradozásod kárba vész. Egy édes erezet látsz magad előtt és minél több időt szentelsz arra, hogy magad elé varázsold Őt, annál leküzdhetetlenebb vágyódást érzel szemtői-szembe állni a kép eredetijével. Lángolva rohansz a nyomdokába; természetesen meddő marad minden vágyakozásod, nem részesedel a szerencsében
«egyesülni egy szemvillanásban»,
hiszen nem is ösmered őt még, - társadalmilag egyáltalán nem - idegen vagy neki, nincs jogod köszönteni őt, halkan, meghitten beszélni vele. Szegény fiu! Nagyon nehéz írt találni a betegségedre, szinte lehetetlen, - fogadd legőszintébb részvétünket.
Nem lehetnél - nagyon természetesen - igazi szerelmes ebben a kutya életben, ha megtörténnék a csoda, hogy a szomorú sorsra jutván, nem tudnád meg az imádott angyal nevét, lakását, esetleg a kedves papájának társadalmi állását. Nem, ezt nem tételeztük fel rólad.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal