Udvari levegő

Előszó

Részlet a könyvből:

Kitavaszodott. A Néva partján, magasan az ég felé nyúló kastélyban az összes termek legszebbikében, a finom ívelésű vázák súlya alatt majd összeroskadó íróasztal előtt, karcsú, szinte betegesen megnyúlt férfialak ül, kinek gondosan fésült halántéka körül itt-ott már fehér, ezüstös szálak villogtak.
Sobolefskoi Gregor herceg, a cár kamarása.
Átlátszóan fehér kezén ritka tisztaságú gyémánt szórja sugarait, egy nagyherceg ajándéka, melyet, mint a császári ház hűséges támasza kapott szolgálatának ötvenedik évfordulóján.
Ötven évi udvari szolgálat! Kis, gyerek-apródtól kezdve, fel, egészen a kamarásig. A hercegnek mérhetetlen vagyona van, olyan területek birtokosa, melyeket soha egészükben be sem járhat, bel- és külföldi bankokban valóságos kincsei vannak felhalmozva, alig hinnők, hogy összegüket akár csak ő maga is ismerné, tarthatna pompás udvart s mint kiskirály élhetne birtokain s mégis, szinte vallásos buzgósággal hajtja fejét a cár szolgálatába, s urának kis kézlegyintései, számára az élet értelmét jelentik. - ötven évet töltött az udvarnál!
Mint kamarásának rendszerint az volt a feladata, hogy az udvart ünnepségek alkalmával külországokban képviselje, ilyenkor megfürdött a fejedelmi koronák fényében, melyek egy-egy sugara, fényes rendjel, csillag vagy kereszt alakjában rávetődött csillogó mellére is. A nép üdvrivalgása, éljenzések, hódolat-tüntetések nagy örömet okoztak neki, aki szinte összenőtt az udvarral, csakúgy, mint fejedelmi urának, akinek tulajdonképpen szólottak... Vissza