Königgrätztól Litomelig

Előszó

Az első világháború ismerete nélkül nehezen érthetők a második világháború folyamatai és eseményei, de leginkább az azok hátterében meghúzódó mozgatórugók, a felelős beosztást betöltő vezetők gondolkodásmódja. A mentalitástörténet a történelemtudomány viszonylag fiatal, ám egyre nélkülözhetetlenebb ága. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy azok, akik a második világháború idején a döntéseket hozták, az első világháborúban még mint fiatal tisztek, nem lebecsülhető harctéri tapasztalatot szereztek; de a vezető politikusok is már kezdő fogalmazók voltak a minisztériumokban.

Párhuzamok
A negyed századdal korábban történtek ismerete (is) kell annak belátásához, miért hitte a magyar politikai és katonai vezetés 1942 elején, hogy I a Moszkva alatt történtek ellenére 1 a keleti hadjárat még győzelmesen befejezhető, hiszen az 1914-1915-ös kárpáti betörések, az 1916-os Bruszilov-gőzhenger és az 1917 nyári Kerenszkij-offenzíva dacára 1917-1918 fordulójára a klasszikus értelemben definiálható keleti front az orosz hadsereg összeomlása nyomán megszűnt. A magyar vezetés 1944 szeptemberéig kimutatható hite, hogy a harcok kívül tarthatók az ország határain, ha a m. kir. Honvédség I német segítséggel - hosszabb ideig képes védelmezni a Kárpátokat, az 1915-1917 között a hegységben lefolyt állásharcokat tanulmányozva válik érthetővé. Akkor és ott ugyanis sokkal kisebb harcértékű, nem kis mértékben népfelkelőkkel feltöltött honvédalakulatok is képesek voltak - német segítséggel - feltartóztatni az orosz „gőzhengert". S most jegyezzünk meg két hadrendi számot, amelyekkel a későbbiekben még sokat találkozhatunk: 68. és 10. A cs. és kir. 68. gyalogezred az első, a m. kir. 10. gyalogezred a második világháború idején vette ki derekasan részét a Kárpátok védelméből. Az első világháborúban is fő hadszíntérnek számító lengyel síkságon lezajlott állásharcokat kell elemezni, hogy érthetővé váljon a lengyel hadvezetés 1939 szeptember első hetének végén hozott intézkedése a harc folytatásáról az ország belső területein. Egyfelől 1914-1917 során többször hónapokig állt a front a Visztula és a San folyók mentén, s nem egy helyen még az állásrendszerek és az erődítések is megmaradtak, csak fel kellett azokat újítani. Másfelől az 1919-1921. évi orosz-lengyel háborúban egyszer már szenvedett vereség-sorozatot a lengyel hadsereg, s éppen az ország belsejébe visszahúzódva tudta i állásharcra kényszerítve - megállítani a szovjet-orosz hadsereget. San? Visztula? A 68-as bakáknak bizony alkalmuk adódott megismerni e folyókat mint hadszíntereket. Vissza