Előszó
E kötet olvasói számára azoknak az előadásoknak az írásos változatait nyújtják át a szerzők, amelyek 1997. október 30-án - tiszteletre méltóan nagy szakmai érdeklődés és nagyon hasznos vita keretében - a Magyar Tudományos Akadémián elhangzottak. Az előadások alapjául pedig azok a kutatások szolgáltak, amelyeket egyrészt „Az ezredforduló Magyarországa - stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián" című program, másrészt pedig az Integrációs Stratégiai Munkacsoport agrárgazdasági kérdésekkel foglakozó témacsoportja közösen finanszírozott. A kutatások nagyobbik hányadának az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet, a másik részének pedig az MTA Világgazdasági Kutató Intézet volt a színhelye, szakmai otthona.
Az előadások, illetve a kötet tanulmányai égetően aktuális témára, az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdéseire koncentrálnak. Azokra a kérdésekre keresik a választ, hogy a csatlakozás során milyen hatásokkal kell számolnia a magyar agrárgazdaságnak, e hatások miként érintik az agrárgazdaság főbb ágazatait, szereplőit. Végső soron arra próbálnak meg - a sok éven át hallható általános vélekedések után konkrét módon - feleletet adni, hogy hol lesznek előnyeink, és mely hátrányokkal kell számolnunk, s milyen teendőink adódnak mindebből.
Félrevezető ugyanis minden olyan megnyilatkozás, amely csak az előnyöket ecseteli, amelyek a csatlakozás során ránk várnak. Félrevezető, sőt leszerelő, mert eltereli a figyelmet a sürgős tennivalókról, a csatlakozással ránk leselkedő, de időben megtett lépésekkel elhárítható, megelőzhető, vagy legalábbis nagyban mérsékelhető hátrányokról, veszélyekről. Az Európai Unió nem kínál ugyanis számunkra sem tejjel-mézzel folyó Kánaánt, de nem fenyeget bennünket a hétfejű sárkánnyal sem, ahogyan azt néhányan ugyancsak jósolgatják. A tények pontos ismeretén alapuló szakmai állásfoglalásokra, a józan ész szavára nagy szükségünk van és lesz is a következő esztendőkben.
Az EU-ról ma - számos megalapozott és szakszerű ismeret terjesztése mellett ugyanis - szerte az országban terjednek a tévhitek, a gerjesztett félelmek és a félismeretek is. Sokan kérdezik - szakmai fórumokon, szűkebb körű megbeszéléseken egyaránt -, hogy igaz-e az EU követelése, sőt előírása a magyar agrártermelés csökkentésére, a kényszerű földkivonásokra, a kötelezően előírt erdősítésre, a nagyüzemek, főként pedig a magyar szövetkezetek fölszámolására, a nagyüzemek „törpésítésére" és így tovább. Ahány kérdés, annyi tévedés, esetenként tévhit, vagy egyszerűen primitív propaganda.
Vissza