Twist Olivér I-II.

Előszó

Twist Olivér.

Időrendben Dickensnek második nagy regénye a Twist Olivér. A Pickwick-klub megjelenése közben irta, 1837-ben és 1838-ban jelent meg a Bertley's Miscellanies cimű folyóiratban folytatásokban, Cruikshank illusztrációival. Sikere túlhaladta még az első regény óriási sikerét is, Dickens ettől fogva az angol közönség dédelgetett irója lett. Hamarosan eljutott az angol nyelvhatárokon túlra is, a kontinensen mindenütt mohón kezdték olvasni.
Bizonyos értelemben a Twist Olivér eszméje egy aktualitásból indult ki. Anglia rég idő óta a pauperizmus hazája s a magukkal tehetetlen legszegényebbekről való gondoskodás szüksége már a 19. század előtt is nagy gondokat okozott az államnak és a parlamentnek. A szegények ügyének tanulmányozására kiküldött parlamenti bizottság 1834-ben terjesztette be jelentését, mely a legnagyobb mértékben lesújtó volt. Megállapította, hogy a szegényügyi adminisztráció ellentétben áll a törvény betűjével és szellemével és romboló hatással van a közérdekre. A kérdés ezáltal napirenden maradt s a körüle alakuló közvéleményből ragadta ki Dickens a Twist Olivér témáját.
Őt különösen a szegény gyermekek, az árvák, elhagyottak, lelencek sorsa érdekelte. Egyike a legfontosabb újságoknak, melyeket ő hozott az irodalomba: a gyermek. Twist Olivér nyitja meg elragadó gyermekalakjainak sorát s később is, Copperfielden és a kis Dorriton át minden regényében találunk feledhetetlenül bájos gyermek-alakokat. Különösen a szegény gyermek érdekelte, akit gyöngéd, magával tehetetlen korában vet ki a sors az élet viszontagságai közé, nyomorba, küzdésbe, szenvedések viharába, az emberek gonoszságának prédájául s aki minden pillanatban ki van téve az elpusztulásnak s mégis megtartja szivének tisztaságát, a lelkében rejlő nemes indulatokat. Dickens jó szive nem birja ki, hogy ezek a bájos gyermekek elpusztuljanak - a végén megjutalmazza őket jobb sorssal, boldogulássál... Vissza