Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
1. kép
Szín: Suchy János faluvégi kásának fészere, udvarrész kerítéssel. A háttérben magasba emelkedő, erdővel borított domboldal. Őszi napsugár aranyozza be a tájat. Dél van. Suchy bácsi tesz-vesz, bemegy, kijön a fészerből, kezében félkészbalta, néha a kerítéshez ballag, végigkémleli az utat, a falu utcáját, elégedetlen, kicsit ideges is. Jön a tisztelendő úr két lánya: Gizi és Armi.
GIZI /18 év körüli kisasszony/. Jó napot, János bácsi! Apuka üzeni, holnap eljöhetne összevágni a fát. Meg a krumplit is ki kellene ásni a kertben...
ANNI /a fiatalabbik kisasszony/. Meg a diot is le kellene verni.
SUCHY B. Holnap?
GIZI. Holnap.
SUCHY B. Kicsit sok lesz egy napra, meg aztán a dioverés már nem nekem valo.
AMI. Majd segítünk mi is.
SUCHY B. A kisasszonykák?... Rendben van, ha valami nem jon közbe, elmegyek. Megmondhatják a tisztelendő úrnak. Be a dioverést nem vállalom. Szédül már az én fejem a magasban.
KALOCSAI /orvosi táskával a keszében jon be az udvarba. Kissé meglepődik a két lány láttán. Viccelődve/. Aki ilyen szép lányoknak udvarol, nem lehet beteg...
/A lányok kuncognak, az oreg bologat, kíváncsi is, ideges is./
SUCHY B. Igyekszik az ember, doktor úr. Kincs már nekem sok hátra, ki kell használni minden percet.
ANNI. Anyukának is elfogyott már a gyógyszere, doktor úr.
Vissza