Előszó
A műszaki, technikai, tudományos forradalom mai valóság. A felszabadulás utáni és napjainkban folytatódó, egyre inkább kibontakozó valóság a magyar vasút fejlődésében is jelentősen érzékelhető.
Az utóbbi 25 esztendő a vasút műszaki megújhodásának valósága. Soha nem látott reneszánszát éli a műszaki, tudományos élet. A vasúti életet jelképező gőzmozdony történelemmé vonul vissza. Európa turistái és a gőzmozdony magyar szerelmesei, versengve lencsevégre kapják a még itt-ott pöfékelő gőzmozdonyainkat. Múlté lett a személyszállító kocsik gázlámpája és vele együtt, a 30—40 km-es sebességgel haladó személyvonat is. A kőszenet, rohamos gyorsasággal váltotta fel a folyékony fűtőanyag, és a villamosenergia.
Mindezek a változások szebbé tették életünket, magasabb kultúrát, kiteljesedettebb emberi életet jelentenek, csakhogy e változások magasabb tudást követelnek és környezetükben nagyobb veszélyt hordoznak. A több veszélyes anyag, a bonyolultabb szerkezetek, biztos eligazodást követelnek. A pályamunkás kezéből a krampácsot „kiütötte" a modern gép s a vonatot továbbító mozdonyvezető a korábbi néhány 100 ezer forint értékű vonat helyett, több százmillió forintot érő, megrakott vasúti szerelvénnyel száguld, s a rendezőpályaudvar tolócsapata, sarus brigádja, néhány milliárd forintnyi nemzeti vagyont mozgat meg egyetlen műszak alatt. Szaporodnak a benzin, a gázolaj, a kényes vegyi anyagok és gázszállítmányok a vasúton. E veszélyes anyagokat, megbízható biztonsággal, megfelelő szaktudással, károk, pusztító tüzek nélkül kell továbbítani.
E változások, az anyagok, szerkezetek, berendezések megmunkálásában, karbantartásában új módszereket követelnek. A fejlettebb technológia áldásai mellett az emberi tevékenység részére veszélyforrásokat is hordoznak. Minden szakma, foglalkozás, beosztás szépsége mellett ott van a veszély is.
Nemcsak a technológiai előírások műszaki, kezelési, karbantartási utasítások ismerete szükséges a jó és biztonságos munkához.
Vissza