Előszó
A tűzkárbiztositási intézmény a maga erőbirásának oly nehéz próbáit állotta már ki, tevékenységének közhasznú jellege annyira ismeretes, hogy ezzel szemben megállapitható, miszerint az intézmény azt a hivatást, melyet a közgazdasági életben betölteni vállalt, jól teljesiti.
E sikert előidéző okok sokfélék, de következményeiben leghatékonyabb tényező gyanánt mindenesetre a biztositási intézmény nagy alkalmazkodási képessége tekinthető.
Ezen képességének köszönhet a biztositási szakma legtöbbet, különösen a tűzkárbiztositási ágazatban.
Mint a folyó vize betölti medrének minden részét és hozzásimul különböző alakulataihoz, úgy vonul végig a tűzbiztositás eszméje is a közgazdaság összes területein és nyomon követve az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság fejlődését, ezek biztositási szükségleteit és igényeit mindig a kor szinvonalán állva, ki tudja elégiteni.
Innen van, hogy a mai biztositási intézményt mérföldek választják el a régi instituciótól. Avult formák helyébe szaktudás lépett, mely a fejlődött tudományt a maga céljaira hasznositja és ezáltal lehetővé teszi, hogy a biztositási intézmény ma a legnehezebb feladatokkal is diadalmasan meg tud küzdeni.
Erre irányzott tevékenységünkben legjobb segitőtársaink: a szakkönyvek.
Sajnos, a szaksajtót kivéve csaknem kizárólag a biztositási intézmények jogi része az, amellyel iróink a nagy közönséget és a szakmával hivatásosan foglalkozókat megismertették, mig a biztositási ügynek kereskedelmi, helyesebben gyakorlati részével szakirodalmunk alig foglalkozik.
Ezen a hiányon vélt segiteni e könyv szerzője is feladatul tűzvén ki maga előtt, hogy azokat a gyakorlati tudnivalókat, melyek eddig a képzettebb szakemberek személyes tapasztalatait képezték, könnyen érthető formában szabatosan megirja.
Célja sikerült is. Az anyag alapos ismeretén kivül, erős gyakorlati érzék és nagy ügyszeretet jellemzik munkáját és ezért szivesen ragadom meg az alkalmat, hogy könyvét a biztositásügy miden barátjának melegen ajánljam.
Budapest, 1910 szeptember havában
Reiner Mihály
Vissza