Fülszöveg
"Gyermekkoromat még a régi világban, s annak természetes kultúrkörnyezetében töltöttem. Édesapám ennek a "régi", polgári kultúrának jellegzetes, polihisztor érdeklődésű reprezentánsa volt" - írja Berney Zsuzsa az életrajzában, életre keltve a száraz adatokat.
1930-ban született, Budapesten. orvos, de igen korán megmutatkozott benne az irodalmi érdeklődés: tizenhét éves korában jelent meg először verse az Emberségben. Hosszú szünet után 1958-ban kezdte újra - vagy akkor kezdte valójában? - a versírást, azóta folyamatosan jelennek meg a versei, főként a Vigiliában, Jelenkorban, a Költők egymás közt c. antológiában. Irodalmi érdeklődése egyre komplexebb, tanulmányok (Pap Károlyról, Radnótiról, Weöres Sándorról) és fordítások jelzik e folyamatot, s azon túl esztétikai kötődéseit is.
"Világéletemben sokgyermekes, kispolgári mintára szervezett, de belülről a szabadság és bizalom lélegzetével átjárt családról ábrándoztam. Egyetlen fiam huszonkét hónapos korában halt meg; férjem egy évvel...
Tovább
Fülszöveg
"Gyermekkoromat még a régi világban, s annak természetes kultúrkörnyezetében töltöttem. Édesapám ennek a "régi", polgári kultúrának jellegzetes, polihisztor érdeklődésű reprezentánsa volt" - írja Berney Zsuzsa az életrajzában, életre keltve a száraz adatokat.
1930-ban született, Budapesten. orvos, de igen korán megmutatkozott benne az irodalmi érdeklődés: tizenhét éves korában jelent meg először verse az Emberségben. Hosszú szünet után 1958-ban kezdte újra - vagy akkor kezdte valójában? - a versírást, azóta folyamatosan jelennek meg a versei, főként a Vigiliában, Jelenkorban, a Költők egymás közt c. antológiában. Irodalmi érdeklődése egyre komplexebb, tanulmányok (Pap Károlyról, Radnótiról, Weöres Sándorról) és fordítások jelzik e folyamatot, s azon túl esztétikai kötődéseit is.
"Világéletemben sokgyermekes, kispolgári mintára szervezett, de belülről a szabadság és bizalom lélegzetével átjárt családról ábrándoztam. Egyetlen fiam huszonkét hónapos korában halt meg; férjem egy évvel későbben" - ezt tudnunk kell e kötet verseinek teljesebb átérzéséhez, hiszen néha úgy tűnik, mintha az Orpheus legenda formálódnak újra, a holtak alvilágában otthonos költőé - asszonyalakban. "Még mindig vándorúton érzem magam..."
A versolvasók tábora örömmel, elismeréssel fogadta Beney Zsuzsa bemutatkozását a Költők egymás közt című antológiában: egy érett, nemes költészet sűrített, mégis plasztikus képe rajzolódott ki verseiben, a kivételes sors és érzésvilág személyes sugárzásával.
"Dante a vers négyféle jelentéséről beszél: szó szerinti, jelképes, erkölcsi és érzékfeletti jelentéséről. Itt valami hasonló történik. - írta Weöres Sándor a verseiről, s ez a jellemzés Beney Zsuzsa egész költészetére is érvényes. - Az egyik, mélyebb szint a fájdalom, ahonnan versei táplálkoznak; másik az artisztikus, csillogó felület, a zene, a kellemes hangzás, a képek rezgése és irizálása, mely a sötét mélyből létrekel, sós forrásának ellentéteképpen. Harmadik szint -tézis és antitézis után szintézis - a költemények magasban lebegő, isteni világa, ahol a forrás bánata és a megformálás derűs győzelme összebékül..."
Vissza